Huber Zoltán
Downrange
– amerikai-japán, 2017. Rendezte: Rhyúhei Kitamura. Írta: Joey O’Bryan. Kép:
Matthias Schubert. Zene: Aldo Shilaku. Szereplők: Kelly Connaire (Jodi), Rod
Hernandez (Todd), Stephanie Pearson (Keren), Anthony Kirlew (Eric). Gyártó:
Genco / Rim Entertainment. Forgalmazó: Pannónia. Feliratos. 89 perc.
Ha
tisztában van a kvalitásaival és nem akar mindenáron többnek látszani, egy
olcsóbb másodvonalbeli produkció is könnyedén maga mellé állíthatja a nézőit. A
szerényebb lehetőségek nemcsak a rendelkezésre álló erőforrások maximális
felhasználására ösztönözhetnek, de áramvonalas takarékosságra is. A kisebbfajta
kultusznak örvendő japán horror-specialista, Ryûhei Kitamura (Versus, Éjféli etetés) minimalista
vérfürdője pontosan azért méltó a figyelemre, mert alkotóink az utolsó cseppig
kifacsarják az alapötletüket.
Adott
egy fiatal társaság és egy rejtélyes orvlövész, akiket az elhagyott amerikai
vidéken csak a lerobbant autó fedezéke választ el egymástól. A taktikusan
egyetlen helyszínen tartott, a létező összes dramaturgiai lehetőséget
következetesen végigzongorázó párharc nagy fegyverténye, hogy szinte
tökéletesen sallangmentes Nincs szépelgő expozíció, sem magyarázkodó
visszatekintések, a figurákról szinte semmi nem derül ki, a többiek még az első
áldozat nevében sem biztosak. A rendező szórakoztatóan kíméletlen a
szereplőivel, a láthatatlan gonosz képtelen hibázni, a lövedékek emberi
szervezetre gyakorolt hatásait a film a legapróbb részleteséggel tárja elénk. A
végtagokat és fejeket szaggató hangtalan lövések között a csapdahelyzetben
vergődő áldozatok rossz döntéseivel és az őket alakító színészek gyilkos
intenzitású ripacskodásaival múlathatjuk az időt. Bár sok helyen horrorként
említik, valójában telivér thrillert kapunk egy olyan ellenféllel, aki valóban
túlviláginak tűnhet, egészen az utolsó morbid csavarig. A film szűkszavúsága
akaratlanul is passzol a létszám menetrendszerű apadásához, a csehovi puskás
bölcsesség leleményes csúcsra járatása jól sül el. A stáblistával együtt épp
nyolcvankilenc perces mű nyilván nem váltja meg a világot és az érintett műfaji
sablonokat sem forradalmasítja, de soha rosszabb B-kategóriás filmet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13842 |
