Soós Tamás Dénes
Das
schweigende Klassenzimmer – német, 2018. Rendezte és írta: Lars Kraume
(Dietrich Garstka regényéből). Kép: Jens Harant. Zene: Christoph Kaiser és
Julian Maas. Szereplők: Leonard Scheicher (Theo), Tom Gramenz (Kurt), Lena
Klenke (Lena), Ronald Zehrfeld (Hermann Lemke). Gyártó: Cross Akzente Film- und
Fernsehproduktion / Studiocanal Film / Zero One Film / ZDF. Forgalmazó:
Mozinet. Szinkronizált/feliratos. 111
perc.
Amikor
a szavak megbízhatatlanná válnak, lázadni leghatékonyabban a csenddel lehet.
Deák Kristóf egy Oscar-díjas kisfilmet (Mindenki),
Lars Kraume pedig egy magyar érdekeltségű történelemfilmet épített erre a
gondolatra. Az állam Fritz Bauer ellen
rendezője ezúttal egy lábjegyzetet húz elő az 50-es évekbeli Németország
történelméből: két sztálinvárosi kamasz egy nyugatnémet moziba átszökve értesül
róla, hogy Budapesten szovjetellenes felkelés zajlik, és az iskolában kétperces
csenddel adóznak az ‘56-os halottak emlékének.
Kraume
számunkra ismerős sémákat mozgat: A Pál
utcai fiúk serdülőkori heroizmusába a Mephisto
kollaborációs-erkölcsi dilemmáit vegyíti, de az említettek művészi ambícióját
nélkülözi. A néma forradalom az
elgondolkodtatást, kísérletezést míves, középutas szórakoztatásra cserélő
művészmozik igényeit elégíti ki – a pátoszos fináléig a jelentős aránytévesztés
nélkül. A vonalvezetés ízig-vérig klasszikus, de az alapanyag drámailag sűrű, a
szereposztás telitalálatos (a frissen felfedezett Leonard Scheicher egyenest a
németek Vecsei Miklósa), a történet pedig meglepően érzékeny a mai
áthallásokra. Az elfajuló diákcsíny nemcsak a szocializmus szűrt levegőjében,
de a politikailag megosztott, kortárs Kelet-Európában is húsba vágó kérdésekkel
szembesít elvhűségről, árulásról, külföldre költözésről.
Kraume
a jellemeket, a kommunista Júdást, az idealista igazgatót, a meleg anarchistát
fekete és fehér ecsetvonásokkal festi meg, de a felmerülő konfliktusokat – még
az elcsépelten induló, de az árulás-tematikába szépen belesimuló szerelmi
háromszöget is – jelentékeny drámai erővel ruházza fel. Ha a Holt költők társaságából kölcsönzött
csúcsponton így nem is, azon már könnyen megrendülhetünk, milyen
kérlelhetetlenül zúz szét barátságokat a politika, kényszerít megalkuvásra a
túlélési ösztön, vagy téved el egy kamasz a propaganda – és, ha úgy tetszik, az
álhírek – özönében. A fiúk sorsfordító döntését okosan az öröklött traumák, az
apák bűnének fényében is megvizsgáló Néma
forradalom biztonsági játék ugyan, de annak felettébb izgalmas, mert valós
alapokon nyugvó története, úgy tűnik, sajnálatosan időtálló.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13840 |
