Asbóth Emil
A Szellem és a Sötétség. Ezek bizony nem a Metro-Goldwyn-Mayer-stúdió mozicirkuszi karikába idomított embléma-oroszlánjai, hanem vérszagra gyűlő, hatalmas éji vadak, emberevő, misztikus lények, a múltszázad végi Kelet-Afrikából. Az amerikai szuper-kalandfilm igaz történetet beszél el. J. H. Patterson ezredes A tsavói emberevők című visszaemlékezése alapján, azokból az időkből, amikor a gyarmatosító kedvű britek meg akarván előzni francia és német riválisaikat, „a Semmi szélétől az Abszolút Semmibe” vezető vasutat építettek az Indiai-óceántól a Viktória-tóig. A Tsavo-folyó fölötti híd felállításával az Afrikába vágyó, ambiciózus, fiatal mérnököt, Pattersont bízták meg, akinek a több mint 3000 munkást foglalkoztató műszaki bravúrmutatvány megoldása helyett oroszlánvadászatra kellett átképeznie magát.
Tsavo szuahéli nyelven mészárszéket jelent, s a 130 embert meggyilkoló ravasz fenevadak valóban kifogyhatatlan nyershús raktárnak tekintették az építők táborát. De az ember és az állat biológiai hadviselésén túl ez a háború titokzatosabb jegyeket is mutatott. Ha az oroszlánt úgy általában az állatok királyának mondják, a két rosszindulatú fenség az oroszlánbirodalom királya lehetett. Ők nem egyszerűen éhesek voltak, hanem bosszúéhesek, nem fafánkok, de ínyencek, válogatott falatok után sóvárogtak. Építésvezetőre, orvosra, professzionalista oroszlánölőre vásott a foguk. Az afrikai legenda és a film szemlélete antropomorf vonásokkal ruházza fel a ragadozókat. Intelligenciahányadosuk az emberéhez méltó, legalábbis a fehéremberekéhez, a film ábrázolatában. Misztikus lények, időbeli meghatározottságuk bizonytalan, barlangjukban emberi koponyák és csontok dombja magasodik. Mintha magát Afrika ősi szellemét testesítenék meg a betolakodó európai civilizáció ellen tiltakozva. Ámbár helybélieket is fogyasztanak.
Izgalmas kalandfilm, a Széchenyi Zsigmond könyveit sajnos nem ismerő ifjúság számára, humánus, fehér győzelemmel hepiendingelve. A sötétség zsarnoksága nem tart örökké, a sörényes gézengúzok a chicagói főmúzeumban végzik. A tsavói híd átível a folyón, a diadalmas zene felível, s a jóképű Patterson ezredes (Val Kilmer) keblére öleli kis családját a lenyűgöző afrikai tájban. A minőségi amerikai dramaturgia jól keveri a feszültséget, az elementáris naiv érzelmeket, az akciót, no meg az akciófilmekhez szükséges véres látványosságot.
Vegetáriánus életmódra kiképzett fiúgyermekek kerüljék el a mozit.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/01 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1384 |
