Kolozsi László
Nagypál
Orsi első nagyjátékfilmje szatirikus párkapcsolati vígjáték.
Két
egymást már nem szerető, de mégis még együtt élő ember kapcsolata is drámai,
ahogy két, egymást szerető, de a szenvedély hőfokának csökkenésétől megriadó
ember kapcsolata is az. Míg az első esetben a dráma véres vitába is torkollhat,
elérkezhet ahhoz a ponthoz, amikor a másikkal, annak idegesítő szokásaival már
annyira tele van mindkét fél, hogy a kapcsolat nem csupán elviselhetetlenné és
kibírhatatlanná, de életveszélyessé is válik, a másik eset nagyobb
valószínűséggel torkollik komikumba, a megkönnyebbülést és a másik fontosságát,
valódi szépségének felismerését jelentő nevetésbe. A hideg párkapcsolat műfaja
a domestic thriller, a másodiké a
romantikus komédia. A Holtodiglan és
a Lány a vonaton sikere idején, úgy
tűnik az első a bevettebb forma, de kétségtelen, hazánkban különösen, van igény
a könnyebb, nem depresszív változatra is. Romkom-igényünket kielégíteni
hivatott a Nyitva, Nagypál Orsi
filmje, a korszerűtlenebb verzió, egy olyan komédia, aminek hajtóműve a
kilencvenes évekből származik, abból az időből, amikor a szerelmi vígjáték még
Hollywood egyik vezető műfaja volt. Ám ez a köhögő, húsz éves motor ma már nem
menne át minden műszaki teszten.
Nem
egy kedves házaspár, akikkel összejárunk, hasonló problémákkal küzdhet, mint a
filmbéli Fanni és Bálint. Az, hogy a házasságuk válságára kitalált megoldásaik
teljesen mások, mint amit a Nyitva fiatal
párjánál látunk, és hogy ezt a megoldást – a nyitott kapcsolatot – még az
állandóan félrelépők sem tartják megoldásnak, nem lenne elegendő ok arra, hogy
kijelentsem, a Nyitva minden humoros
pillanata ellenére sem működik, sőt olykor olyan unalmasnak tetszik, mint az
ismerős párok bármelyikének házi magánvetítése az aktuális nyaralásukról. A romkomok,
akárcsak az előzménynek tekinthető screwball
komédiák, egy sajátos szabályok szerint felépülő, zárt világban játszódnak, így
nem igazán kérhető számon, hogy a valóságos világunk törvényei e világban nem
működnek. De sajátos világukban is elengedhetetlen, hogy a két központi alak
olyan legyen, akiért tudunk izgulni. Tudjunk izgulni azért, hogy e két – nem is
feltétlenül szimpatikus – központi figura egymásra találjon (újra és megint).
Fanni
az excentrikus, kissé bolondos anyakönyvvezető figurája eredeti screwball figura lenne (bolondosságának
velejárója, hogy nem állítja be az ébresztést sohasem egész órára), de
problémai, és ahogy problémáit kibeszéli, inkább nyavalygásnak hat, nem egy
őszinte párbeszéd kezdeményezésének. Mindez messze nem a Fannit alakító Radnay
Csilla hibája, sokkal inkább annak tudható be, hogy a párbeszédek – és a
vallomások is – túl direktek. Alig marad valami a szöveg alatti, a ki nem
mondott tartományban: vagyis a párbeszéd szinte semmit nem bíz sem a színészre,
sem a nézőre. Márpedig a szöveg és a cselekmény kiszámíthatósága azzal jár,
hogy alig fél óra múltán már sem az urológus Bálinttal, sem pedig a kedvesével nem
tudunk együtt menni. Úgy érezzük, ebben a valóságos élethez közelíteni akaró,
de valójában nagyon is művi világban, ahol szinte senkinek sem látszik valódi emberi
figurának – talán csak az egyik barátnő anyukát adó Jordán Adél, illetve egy
fiatal, leszólított lány a bárban a kivétel – mindig, mindenki éretlen,
párkapcsolatra alkalmatlan. Ez annak is betudható , hogy nincsenek felmutatva a
szereplők választási lehetőségei, nincsen a választásoknak tétje: a „bemennek-e
swinger bárba együtt”, a „felhívnak-e harmadiknak egy lányt”, a „félrelépnek-e
mással” stációkban mintha nem is választhatnának mást hőseink, csak a rossz, a
kínos, az egymástól eltávolító megoldást.
Ráadásul
a filmen még az sem segít, hogy Nagypál Orsi rendező remek stábot választott:
Herbai Máté operatőr kompozíció közül a (mindig hálás) diszkó-jelenet különösen
hatásos, Breckl János ruhái a sajátos univerzumban tökéletes egyenruhák, és jól
működik Moldvai Márk filmzenéje is. Az sem segít, hogy elkerülve a romantikus
komédia aranykorának sémáit, nem csupán a férfi szubjektívjén át látjuk a
történetet. Látható a törekvés, hogy olyan párt mutasson be a rendezőnő, ahol
egyenlőség van – a háztartási feladatokból például Fanni és Bálint egyformán
kiveszi a részét –, a Nyitva mégis
olyan, mintha az alkotókat meg sem érintette volna mindaz, ami a nők helyzetét
kutató társadalomtudományokban a kilencvenes évek óta történt. Reménykedjünk
abban, hogy a domestic thrillerünk
majd jobban fog sikerülni.
NYITVA
– magyar, 2018. Rendezte és írta: Nagypál Orsi. Kép: Herbai Máté. Zene: Moldvai
Márk. Vágó: Mezei Áron. Producer: Kálomista Gábor. Szereplők: Radnay Csilla
(Fanni), Kovács Lehel (Bálint), Péterfy Bori (Szandra), Ötvös András (Ernő),
Jordán Adél (Eszter), Brasch Bence (Dávid). Gyártó és forgalmazó: Megafilm Kft.
96 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 52-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13833 |
