Huber Zoltán
The
Equalizer 2 – amerikai, 2018. Rendezte: Antoine Fuqua. Írta: Richard Wenk.
Kép: Oliver Wood. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Denzel Washington
(McCall), Pedro Pascal (Dave), Ashton Sanders (Miles), Bill Pullman (Plummer).
Gyártó: Columbia Pictures / Escape Artists. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 121 perc.
Tony
Soprano egy valamiben biztosan tévedett. Az „erős, csendes hőstípus” korántsem
tűnt el az amerikai tömegkultúrából, mostanában a hallgatag, bölcs tekintetű
Denzel Washington az ügyeletes sheriff a városban. A fajsúlyosabb bűndrámák és
a feledhető egynyári akciófilmek között ingázó Antoine Fuqua (Kiképzés, Brooklyn mélyén) a
Kurosawa-stílus és a komor színek mellett frekventáltan épít Washington átható
jelenlétére. Bár a konzervatív maszkulinitást bálványozó rendezői életműben a
hősök alapállása nem nagyon változik, a páros most először tényleges folytatást
készített.
Igaz,
a nyolcvanas évek tévésorozatából átemelt önzetlen igazságosztó már korántsem
az a gépszerű megszállott, akit négy éve láthattunk. Az étteremben magányosan
olvasgató, a gonoszt a lassított esőben pokolra küldő McCall ezúttal
kimondottan érdeklődik az embertársai iránt, sőt, néha egyenesen csacsog velük.
A sofőrként dolgozó férfi afféle szociális szuperhősként hallgatja az utasai
panaszait. Két fuvar között rendre segít a rászorulóknak, legyen az
prostituált, idős holokauszttúlélő, művészi hajlamú gettólakó vagy a saját
meggyilkolt ismerőse. A hurrikánba álmodott finálét leszámítva Fuqua lentebb
csavarja a Tony Scott-féle esztétikát és a véres akciókat is a takarékos
minimumon tartja. A könnyen kisakkozható, néhol kissé következetlen és
széttartó történet tempója ráérős, a hangsúly a súlyos nézésekre és a nagyívű
életbölcsességekre kerül. A rendező minden korábbinál többet bíz Washingtonra,
aki láthatóan élvezi a nagyvárosi bosszúállóként reinkarnálódott zen ronin
szerepét. Fuqua a köpenyes-gumimaszkos slágerekre adna hagyománytisztelően
férfias választ, kísérlete mégsem mutat túl a megbízható középszeren.
Elsősorban fétisszínésze vibráló tehetségén múlik, hogy az efféle
keménykedésekre fogékony célközönség úgy érezheti, megkapta jegye ellenértékét.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13818 |
