Kovács Patrik
Just
Getting Started – amerikai, 2017. Rendezte: Ron Shelton. Szereplők: Morgan
Freeman, Tommy Lee Jones, Rene Russo. Forgalmazó: Bontonfilm. 91 perc.
Joggal
támad balsejtelmünk, ha egy filmet „eldugnak” a kíváncsi kritikusok elől,
mielőtt mozikba küldenék, márpedig a Csak
most kezdődik esetében nem előzte meg sajtóvetítés az amerikai premiert.
Sajnos a kész mű igazolja is rossz előérzetünket. Ron Shelton, a kilencvenes
évek tisztességes iparosa (Ilyen a boksz,
Zsákolj, ha tudsz!) másfél évtizedes szünetet követően ült újra a rendezői
székbe, ám visszatérése dicstelen: akárha korábbi kudarca, a Hollywoodi őrjárat szerényebb kivitelű
variációját látnánk. A Csak most kezdődik
két öregúr története: Duke (Morgan Freeman) valaha a maffia szennyesét
mosta, ám a tanúvédelmi program keretében új életet kezdett, s egy időseknek
fenntartott luxusotthon élére helyezték; ide érkezik meg Leo (Tommy Lee Jones),
a veterán FBI-ügynök, s nemcsak a lakók életét bolydítja fel, de a két férfi
egyúttal versengeni kezd egy szép, ám hűvös nő (Rene Russo) kegyeiért.
Shelton
meg sem próbálja kiaknázni a papírvékony történetben rejlő korlátozott
lehetőségeket, ehelyett minden terhet a színészek vállára helyez. Jones és
Freeman játéka azonban részben épp az elégtelennek bizonyuló rendezői
instrukciók miatt lesz nyögvenyelős, és a két nagyágyú mellé harmadikként
felsorakozó Russo is csak rutinalakításra képes. Ennél is súlyosabb probléma
azonban, hogy a film dramaturgiai szerkezete aránytalan. A Csak most kezdődik sehogyan sem akar elkezdődni: a rendhagyó
expozíció (mely az alapszituáció felvázolásán túl a főhősök rivalizálását is
elmélyíti) a játékidő bő kétharmadát teszi ki, a fennmaradó néhány perc pedig
kevésnek bizonyul a bonyodalmak kifejtésére (végül feltűnik a színen a maffia,
és Duke fejét követeli). Ugyancsak zavaró, hogy a cselekmény során rendszertelenül
cserélődnek a különböző műfaji minták: Shelton eleinte tétován lavíroz a
szerelmi komédia és a buddy movie keskeny határmezsgyéjén, majd néhány
szegényes látványvilágú akciószekvenciával zárja le a filmet. Mindez
hiányérzetet eredményez: a rendező elfelejti elvarrni nemcsak az érzelmi
szálat, de a két főhős kapcsolata is átláthatatlanul kusza marad, a végjáték
lomha autós üldözése pedig kiábrándító. Nemkülönben az, hogy Jones és Freeman,
valamint korosztályuk többi színésznagysága lassacskán már csak hasonló geronto-komédiákban
(Született gengszterek, Last Vegas, Vén
rókák) kaphat főszerepeket.
Extrák: Nincsenek.
Kovács
Patrik
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13807 |
