Filmvilág

Papírmozi

Craig Thompson Blankets című, vaskos képregénye a kétezres évek egyik legnagyobb amerikai sikere volt. A szakmában akkor éppen csak ismert Thompson gyerek- és kamaszkori élményeit dolgozta fel leplezetlenül, de lefegyverzően érzelmes stílusban. Legfontosabb témái a hit és az első szerelem: az előbbivel való küzdelem mélyen vallásos családja miatt nyomasztotta, és az utóbbit, a Raina nevű lánnyal folytatott kapcsolatát is formálta. Thompson olyan közegben nőtt fel, ahol Jézus feltétlen imádata és a testi fenyítés kéz a kézben járt, a művészi ambíciók helyett pedig a lelkészi hivatást támogatták. A testi vágy ébredésének itt egészen más tétje volt, az író-rajzoló pedig hamar eléri, hogy mélységesen komolyan vegyük a kamaszhős világfájdalmát.

Noha Thompson megkapó motívumokkal hangolja líraivá a Blankets hétköznapi történetét – a címbeli takaró mintái és a hóborította wisconsini táj absztraktba hajló jelenetekben mosódnak össze –, az igazi bravúr mégis a terjedelemhez illő rajzstílus kimunkálása. 600 oldalt (!) végigrajzolni egyszerűsített, de nagyon is egyéni és lélegző figurákkal, valamint gördülékenyen és izgalmasan elmesélni a legfinomabb lelki rezdüléseket olyan elmélyült és kitartó munkát kívánt, amire a legjobb képregényesek közül is csak kevesen képesek. Thompson nagy kedvvel rajzol bibliai jeleneteket és expresszív álombetéteket is, igazi terepe viszont a konyha és a garázsbeálló, a kisrealista amerikai életképek megragadása. Olykor oldalakon keresztül szöveg nélkül bont ki egy egyszerű szituációt – például azt, amikor Raina apja rájön, hogy lánya és Craig együtt aludtak, miközben az ő házassága menthetetlenül tönkrement –, a kompozíciók ritmusa, a keresetlen hangnem miatt pedig szinte úgy tűnik, bárki könnyedén képregénnyé formálhatná a mindennapjait. Ez a megtalált természetesség valójában cseppet sem magától értetődő, és ez teszi különlegessé Thompson végre magyarul is olvasható munkáját.

Craig Thompson: Blankets – Takarók. Fekete-fehér, puhafedeles, 592 oldal. Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely.

Mostanáig azt hittük, a magyar Indiana Jones Kalyber Joe, Pilcz Roland képregényhőse. Ám kiderült, hogy Kalyber mentora, az egzotikus nevű Yorn Kayrah Xemovrah – vagyis becenevén Kay – még Kalybernél is jobban hasonlít a halhatatlan kalandorra. Pilcz 2012 óta pihenteti Kalyber történeteit, és készül a nagy fináléra. A csapda alcímű füzet sem az még, hanem spin-off és előzmény egyben, a félszemű veteránként megismert Kay fiatalkori kalandjairól szól. Az író-rajzoló időközben rendszeresen bedolgozott amerikai sorozatokba, főleg színezőként, megszerzett rutinja pedig világosan látható új füzetén, amely rajzilag Pilcz eddigi legjobb munkája: gördülékeny panelkezelése, változatos plánjai, jól egyénített figurái a tengerentúli fősodorból sem lógnának ki. A sztori bevallottan sablonokból épül fel – Az elveszett frigyláda fosztogatóit és A holnap markában James Bond-filmjét is megidézi –, de könnyedén teljesíti a műfajjal szemben támasztott alapvető elvárásokat. Egyéni ízt a szerzőre jellemző bumfordi bölcsészhumor kölcsönöz a képregénynek, igaz, a szövegek olykor kevésbé viccesek, inkább modorosak.

Pilcz Roland: YKX 1. – A csapda. Színes, irkatűzött, 28 oldal. Szerzői kiadás.

Amikor a magyar média jelentős része átveszi a menekültellenes kormányzati uszítás nyelvét (amely a dehumanizáló „migráns” szó térnyerésével kezdődött), meglehetős bátorságra és küldetéstudatra vall kiadni egy nagyobb gyerekeknek szóló képregénykötetet arról, milyen méltatlan és életveszélyes körülmények között kell az afrikai vagy közel-keleti bevándorlóknak túlélniük a jobb élet reményében. A kétezres évek népszerű fantasysorozatát, az Artemis Fowlt író Eoin Colfer és csapata didaktikus és kiszámítható, de messzemenően tisztességes képregényt készítettek egy ghánai kisfiú hosszú útjáról Olaszországba, amely magától értetődő szolidaritásra nevel. Felnőtt olvasóként kifogásolhatjuk a hatásvadász megoldásokat, a célközönség tagjait viszont bizonyára megérintik és elgondolkodtatják majd Ebo szomorú kalandjai, az Illegál alkotói pedig nem is akarnak többet.

Eoin Colfer – Andrew Donkin – Giovanni Rigano: Illegál. Színes, keményfedeles, 144 oldal. Kiadó: Centrál Médiacsoport Zrt.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 64-64. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13793