Tüske Zsuzsanna
Adrift – amerikai, 2018.
Rendezte: Baltasar Kormákur. Írta: Tami Ashcraft könyvéből Aaron Kandell,
Jordan Kandell és David Branson Smith. Kép: Robert Richardson. Zene: Volker
Bertelmann. Szereplők: Shailene Woodley (Tami), Sam Caflin (Richard), Grace Palmer
(Deb), Jeffrey Thomas (Peter). Gyártó: Huayi Brothers / Lakeshore
Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált.
96 perc.
Baltasar Kormákur
számára az elmúlt években szerzői tematikává izmosodott a természettel szembeni
kiszolgáltatottság és küzdelem, amelyben a mindenek felett álló erő az
egyetemes emberi magány metaforájává válik. Valós eseményekből vászonra
átmentett hősei között akadt magányos izlandi, akit hordónyi fókazsírral felérő
súlyfeleslege óvott meg egyedüliként egy hajótörés után a tengeri fagyhaláltól
(Dermesztő mélység), majd egy egész hegymászó-tábor
került kegyetlen életveszélybe a Föld legmagasabb csúcsán (Everest). Kormákur idei alkotása, a Sodródás ismét egy végtelen tengeren megtörtént esetet dolgoz fel,
ezúttal azonban – a jellegzetes, zord szürkék helyett – típusidegen, szépelgő
naplemente-pírral.
A vakmerő és kalandvágyó
Tami látszólag tökéletes és életre szóló szerelemre talál Tahitin, Richard, a
megszállott vitorlázó személyében, boldogságukat azonban egyetlen éjszaka alatt
szétrombolja egy hurrikán, amely a tenger közepén csap le és reménytelennek
tűnő harcba kényszeríti túlélőit. A végtelen vízen töltött 41 nap történetét
Kormákur időbontásos flashback-szerkezettel meséli el, amely újabb rokoni szál
a hasonló témájú, de letisztultabb Dermesztő
mélységgel, szentimentalizmusban viszont még a másik előd, az Everest giccs-málhájára is rápakol. A
múlt jelenetei egyenesen a romantikus ponyvák lapairól kelnek életre, a gejl
massza pedig – ugyancsak megállíthatatlan erőként – maga alá temeti a jelen
tragikumát, esélyt sem hagyva egy kifinomult hangvételű melodráma
kibontakozásának.
Kormákur arcpirító
idillje mögött talán egy borúlátóbb üzenet rejtőzik, mely szerint hiába találsz
társra, csak ideig-óráig eveztek egy csónakban, mert a víz, a végső,
elkerülhetetlen magány az úr. Ám a drámát olcsó sziruppal felütni ezzel együtt
is végzetes stratégia: sem a nézői jóindulat, de még egy ügyes dramaturgiai fordulat
sem mentheti meg a Sodródást a zátonyra
futástól.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13774 |
