Vincze Teréz
Quanto basta –
olasz-brazil, 2018. Rendezte: Francesco Falaschi. Írta: Filippo Bologna, Ugo
Chiti és Federico Sperindei. Kép: Stefano Falivene. Zene: Paolo Vivaldi.
Szereplők: Vinicio Marchioni (Arturo), Luigi Fedele (Guido), Valeria Solarino
(Anna), Mirko Frezza (Marione). Gyártó: Gullane / Notorious Pictures /
Verdeoro. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos.
92 perc.
Az Ízlés szerint fűszerezve megálmodói minden bizonnyal az „esőember a
konyhában” szlogennel adták el az ötletet a producernek, aki pontosan meg is
kapta azt, amit ígértek neki. Szívhez szóló, humanista történetet arról, hogy a
börtönviselt embernek is lehet aranyból a szíve, és az Aspergerrel élőknek is
joga van teljes életet élni, amiben talán éppen azok lehetnek leginkább
segítségükre, akik saját sebeik miatt különösképpen megértik őket.
Adjuk még ehhez az olasz
konyhaművészet és a napfényes Toszkána látványát, és készen is van a tökéletes
nyári kertmozi-program.
A dühkezelési problémái
miatt a börtönt is megjárt szuperséfet büntetése részeként közmunkára
kötelezik, így kerül egy különféle mentális problémákkal küzdő fiatalokkal
foglalkozó intézet főzőtanfolyamának élére. Michelin-csillagjai ellenére igen
szimpatikus az élet- és szakácsfilozófiája: a világnak egy tökéletes
paradicsomszószos spagettira van szüksége, és nem mondjuk csokiszószban úszó
pisztrángra. Nem mindenki osztja a véleményét az új konyhában: például Guido,
az aspergeres fiú, aki pompás menükről álmodik, és szinte bármilyen ételről
megmondja kóstolás alapján, milyen összetevőket használtak az elkészítéséhez. A
korrupt külvilág elől a problémás fiatalok megmentésébe menekülő szociális munkás,
Anna közreműködésével Guido elindul az ifjú tehetségek felfedezését szolgáló
főzőversenyen, ahol némi vonakodás után – nagyszerűségét és arany szívét újra
igazolván – a sztárséf lesz a mentora.
Minden van tehát, mi egy
szórakoztató filmhez kell: kulináris látványosság, tehetségkutató-versenyes
izgalmak, sztárséfek közötti szakmai vetélkedés, generációkon átívelő
mester-tanítvány viszonyok, a másság elfogadásának szívmelengető és humanista
epizódjai, a nézői érzelmeket jókor és jó irányba kalauzoló zenei aláfestés,
valamint jól adagolt madártávlati képek a csodás Toszkánáról. Kellemesen és
kulturáltan fog szórakozni, ki e filmet választja egy nyárestén. Saját nemében
szinte hibátlan, de nem fog hosszan tartó nyomot hagyni
maga után.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13772 |
