Kránicz Bence
Csuja László Karlovy Vary-ban
díjazott első filmjének peremre szorult hősei menekülő szerelmeseket játszanak.
A társadalomtól elidegenedett,
kallódó magyar hősök hagyománya olyan jelentős a magyar filmben, hogy egyes
filmtörténészi vélekedések szerint a hetvenes évek óta alapvetően ez a tradíció
határozza meg a művészfilmjeinket, és évtizedes távlatokban a csökkenő
nézőszámokhoz is sok köze van. A különc hősök számkivetettségét az alkotók
gyakran amatőr színészek kiválasztásával hangsúlyozzák. A kis Valentinótól a Cukorkékség
Ferijén át a VAN valami furcsa és
megmagyarázhatatlan Áronjáig olyan szereplőkkel találkozunk, akik eleve másképp
mozognak a vásznon, mint a profik: esetlenek vagy magabiztosak, de karizmájuk
mindenképp különösebb, talányosabb, mint a képzett színészeké.
A Virágvölgy hősnőjének, Biankának is akad előképe a magyar
filmtörténetben, mégpedig az Eszkimó
asszony fázik Marija, egy másik csábító, szőke démon, aki
kiszámíthatatlanságával, titkaival és nem utolsó sorban affektáló modorával a
kifejezés agresszív és erotikus értelmében is megőrjíti a környezetét. A
párhuzamot erősíti, hogy Mari is egy sérült ember mellett érzi biztonságban
magát, bár ennek a pszichológiai háttere már Xantus Jánost sem érdekelte
különösebben, Csuja Lászlót pedig még kevésbé. Csuja megközelítésében Bianka
azért választja Lacit, mert minden más férfi ajtót mutat neki, az enyhén
értelmi sérült, gyámja által súlyosan kihasznált fiúban viszont
megérzi-meglátja a gondoskodó apafigurát. Merthogy valamiféle apapótlékra,
védelmezőre szüksége van annak a babának, akit Bianka hirtelen ötlettől
vezérelve rabol el szeretetlennek vélt anyjától. A lány egyébként éppen úgy
kihasználja a jószívű és valóban gyámságra szoruló Lacit, mint mások, de
mielőtt átgondolhatná, mibe keverte a fiút, már egyszerre keresik őket rendőrök
és gengszterek.
Csuja a „menekülő szerelmesek”
gengszterfilmből kinövő sémáját mozgósítja, de a modern művészfilm
hősábrázolásával gyengíti a műfaji kötőszövetet. Bianka nem szerelmes senkibe,
bűntettét pedig nem motiválja a társadalom érzéketlensége vagy a törvény
igazságtalansága. Laci persze a rajongásig megszereti a lányt, de az ő menekülése
nyilván ugyancsak átgondolatlan, döntéseit az alkalom szüli. A történet
sugallata szerint a két ember kapkodva felépített, hazugságokra és érzelmi
függőségekre alapozott „családja” mögött egy olyan peremvilág működik, amelyet
ugyancsak a véletlenszerűség, a túlélési ösztön, a romokban heverő
egzisztenciák határoznak meg. A Virágvölgy
legkomolyabb erénye ennek a szegénysornak az érzékletes és szolidáris bemutatása:
a munkásszálló lakói vagy a Lacihoz hasonlóan rabszolgamunkát végző
szerencsétlenek az őket lealjasító rendszer fogaskerekeiként is igyekeznek
megőrizni a méltóságukat, segítenek egymásnak, próbálnak emberek maradni. Ezt a
mindennapi élethalálharcot Csuja nagyon élesen látja.
Laci e nyomorúságos közegből
való, de a Virágvölgy emblematikus
főhőse nem ebből a világból származik. Legalábbis túláradó képzelőerő kell
hozzá, hogy elhiggyük, a divatmodell külsejű,
művészetiegyetemista-tetoválásokat villantó Biankának bármi köze van ezekhez az
emberekhez azon kívül, hogy néha lejár a lakótelepre Instagram-fotókat
készíteni. Az alkotói szándék szerint a lány nyilvánvalóan ide tartozik – egyik
exe a hentes, de Laci főnökét is ismeri –, és az is világos, hogy a Bianka és
környezete között támadó feszültség fenntartása érdekében nincs kidolgozva a
hősnő háttere, a rendező itt mégis túl keveset magyaráz meg. Olyan keveset,
hogy azt könnyen vélhetjük átgondolatlanságnak, és nem tudatos szerkesztési
megoldásnak. A főszerepet játszó Berényi Bianka különleges és karizmatikus
személyiségnek tűnik, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy színészként ebben a
történetben működik a legjobban – mintha elvonná a figyelmet azokról, akiknek a
sorsa jobban érdekel, akiknek valóban az életük múlhat a babalopási ügyön. Aki
viszont hitelesnek látja Bianka karakterét, az úgy érezheti, éppen ő ad egyéni
ízt a filmnek, ő változtatja meseszerűvé a szociografikus megközelítést.
A hasonló társadalmi közegről
tudósító kortárs művészfilmek élvonalában – például a Csuja számára is
nyilvánvaló inspirációt jelentő Andrea Arnold American Honey-jában – ez a két minőség szervesebben, finomabban
gerjed össze. De Csuja László elsőfilmes, bemutatkozó rendezésként pedig a Virágvölgy épp elég egyedi és gazdag
ahhoz, hogy hibái helyett inkább az erényei maradjanak velünk.
Virágvölgy – magyar, 2018.
Rendezte: Csuja László. Írta: Csuja László, Nagy V. Gergő. Kép: Vass Gergely.
Vágó: Csaba Attila. Hang: Császár Gábor. Producer: Muhi András, Ferenczy Gábor.
Szereplők: Berényi Bianka (Bianka), Réti László (Laci), Kozma Károly, Kardos
György, Kardos Róbert. Gyártó: Focusfox. Forgalmazó: Elf Pictures. 83 perc
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 30-31. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13751 |
