Baski Sándor
Ramen Teh –
szingapúri-japán-fancia, 2018. Rendezte: Eric Khoo. Írta: Fong Cheng Tan és Kim
Ho Wong. Kép: Brian Gothong Tan. Zene: Kevin Mathews. Szereplők: Takumi Saito
(Masato), Seiko Matsuda (Miki), Jeanette Aw (Mei Lian), Tsuyoshi Ihara (Kazuo),
Mark Lee (Wee). Gyártó: Zhao Wei Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 89 perc.
A krumplileves lehet,
hogy csak krumplileves, de a ramen egészen biztosan több egyszerű ételnél, a
nemzeti és a családi identitás része. Ugyanez a szingapúri és a maláj bak kut tehről (sertésbordaleves) is
elmondható, ha pedig ez a két fogás fúzióra lép, akkor ott nem csak az ízek, de
a kultúrák is keverednek. A kortárs szingapúri film talán legfontosabb
alkotója, Eric Khoo kipróbált receptből dolgozott, amikor főhőse, Masato
önismereti útját gasztrokontextusba helyezte. A fiatal japán ramenséf apja
halála után Szingapúrba, rég elhunyt édesanyja hazájába utazik, hogy kiderítse,
mi elől menekültek el a szülei. A gyökerekhez visszatérés jegyében el akarja
lesni nagybátyjától a sertésbordaleves-főzés titkát, hogy utána ramennel
kombinálhassa. Úgy érzi, minden elkészített adag levessel a szülei emlékét
ápolja, és az ismerős ízek révén a gyerekkor idilljét is visszaidézheti. Utazása
egyben történelmi gyorstalpaló is, a nézővel együtt tudja meg, hogy szülei
megismerkedésének idejében a szingapúri-japán vegyesházasság tabunak számított,
anyját ezért ki is közösítette a családja. Masato missziója, hogy legalább
utólag megbékítse a még élő nagymamáját, akivel természetesen az ételben és a
főzésben találják meg a közös nyelvet.
A Ramen shopnak egyetlen olyan epizódja sincs, amely ne lenne
kiszámítható, de a pornófilmes dramaturgiához hasonlóan itt sem a szöveges
részekből kerülnek ki a money shotok,
hanem az éttermi és családi konyhákban játszódó forró pillanatok adják el a
produkciót. A főzésjelenetek természetesen maximálisan hitelesek, az étel
előkészítését dokumentáló közelik a főzőshow-k esztétikáját idézik, a
bemutatott fogásokat az elhangzó instrukciók nyomán akár a néző is
elkészíthetné odahaza. Masato kulináris kalandjait közben rendre flashbackek
akasztják meg, amelyek érzelmesnek szánt zongora-aláfestéssel a szülők
megismerkedésének és házasságának történetét mesélik el. Korábbi filmjeivel
ellentétben Khoo ezúttal enged a szentimentalizmus csábításának – talán az
egzotikus gasztromozikra mindig nyitott nemzetközi nagyközönség igényeire való
tekintettel –, és ha émelyítőek is néhol a hatásvadász fogások, a gyomrot
összeségében nem üli meg a film.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13730 |
