Koósz István
Tanulmányok Sindó Kaneto
filmművészetéről.
Ahhoz képest, hogy a
japán filmművészet milyen fontos helyet foglal el a világ filmművészeteinek
sorában, a magyar nyelvű szakirodalom – legalább is, ami a köteteket illeti –
meglehetősen szegényes. A tanulmányok terén, főleg az utóbbi évek termését
nézve jobb a helyzet, amit az is bizonyít, hogy született annyi nívós
tanulmány, hogy a Gondolat Kiadó Farkas György és Lázár Kovács Ákos
szerkesztésében a Conditio Humana
sorozatának második részeként érdemesnek tartotta megjelentetni a Hirosima gyermeke című kötetet Sindó
Kaneto filmművészetéről.
Sindó többszörösen is szerencsés választás: egyrészt
közel nyolc évtizedes tevékenysége példa arra, hogy egy következetesen megtartott
művészi hitvallás vállalása ikonikus filmek megszületését inspirálta, amellyel
jellegzetes nyomot hagyott a japán film XX. századi történetén, másrészt a
japán film magyarországi recepciójának történetében is fontos szerepet játszik.
A II. világháború miatt megszakadt japán-magyar kapcsolatok újjáépítésének
fontos terepe volt a két ellentétes politikai póluson levő ország számára a
nemzetközi békemozgalom (Béke Világtanács), mely ugyan erőteljes szovjet
befolyás alatt állt, de amely határozottan háború-, ezen belül atombomba
ellenes propagandát folytatva jelentős japán részvétellel működött.
(Wintermantel Péter: Nippon-babona.
Osiris, 2017.). Szerencsésen találkozott a politikai kívánalom a művészi
értékkel akkor, amikor az 1945 után moziforgalmazásban bemutatott első japán film
éppen a Hirosima gyermekei lett
1955-ben. E film sikere megalapozta Sindó magyar hírnevét, amit a Kopár sziget és az Onibaba tovább erősített. Kuroszava mellett alighanem Sindó volt az
egyetlen japán rendező, akinek a nevét a mozilátogatók ismerték a 60-as 70-es években.
Természetesen nálunk azok
a filmjei számíthattak jelentősebb sikerre, ahol a történet beágyazottsága a
japán történelembe, a kulturális, esztétikai, pszichológiai viszonyokba nem
annyira mély, és ezért lehetőség van a filmeknek metaforikus, parabolisztikus
értelmezésére, mint az említett Hirosima
gyermekeinél, vagy a Kopár szigetnél,
ahol a Sindóra oly jellemző motívumok, mint a „természettel való küzdelem”, az „élni
akarás”, a „munka apoteózisa” a problémamentes azonosulás lehetőségét kínálja. Magyarországon
bemutatott későbbi filmjeinek (Fojtogatás,
Erotikus képregény) viszonylagos
sikertelenségét talán e parabolisztikus jelleg hiánya magyarázza.
A kötet tanulmányai
Sindó életművének néhány fontos aspektusát világítják meg: Vihar Judit a
forgatókönyvírónak is nagyszerű rendező szépirodalmi ihletettségű filmjeit
tekinti át, tanulmányokat olvashatunk a japán társadalmi változások filmes ábrázolási
módjairól (Hidasi Judit), a színház és klasszikus irodalom hatásairól (Mátrai
Titanilla), vagy olyan jellegzetes motívumok megjelenési formáiról, mint az
emlékezés és a túlélés (Farkas György). Benke Attila a műfajiság problémáit
vizsgálja Sindónál, Murai Gábor pedig Kopár
sziget és az Onibaba strukturális
kérdéseiről értekezik. Különösen érdekes Kenéz László sakuhacsi (japán fuvola)
művész személyes tapasztalatokat is hasznosító tanulmánya a mester-tanítvány viszony
speciálisan japán vonatkozásairól, Kárpáti György multikulturális kitekintése a
Hacsikó forgatókönyve kapcsán,
valamint Sági Attila elemzése a Hirosimában született és ott is meghalt Sindó
filmjeinek olyan személyes jellegzetességéről, amely a nem japán nézők előtt
elsikkad: a hirosimai nyelvjárás használatáról. (Sindó filmjeit nézve egyébként
is gyakran lehet az az érzésünk, hogy amit a filmvásznon látunk, az az ő
története.) E tanulmányok azt bizonyítják, nem árt mélyebben megismerkedni egy
olyan filmrendezővel, aki egész életében abban hitt, hogy a legnagyobb
tragédiák között is érdemes élni és küzdeni is az életért.
A kötet végén filmográfiát találhatunk,
szerepel benne minden olyan film, amelyhez a rendezőnek valamilyen köze volt,
és bár így is elég informatív, talán nem ártott volna legalább az általa
rendezett filmekhez rövid tartalmi összefoglalót írni, a Magyarországon
bemutatott filmjeinél pedig a magyar bemutató időpontját közölni. És még
valami: ugyan nem sok illúzióm van a magyar tudományos könyvek terjesztési
lehetőségeiről, de arra is nagyobb gondot kellene fordítani, hogy az olvasókhoz
eljusson a kötet, mert aki szeretné megvenni, annak bizony „vadásznia” kell rá,
olyan kevés helyen kapható.
Gondolat Kiadói Kör, 2017.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 50-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13723 |
