Talabos Dávidné
„A világunkban senki sem vall kudarcot, aki
másnak a terheit könnyíti”.
Dickens
a televízió és az internet korában is az egyik legnépszerűbb író maradt,
regényei filmes adaptációinak száma folyamatosan gyarapodik.
Charles Dickens (1812-1870) a viktoriánus kor legismertebb írója, a szegények,
elesettek és megbélyegzettek valódi szószólója volt. Keserű és igaz képet
festett az idillinek hitt békés, komfortos otthonairól és angyali családi
fotográfiáiról ismert korszak árnyoldalairól, a szegénynegyedek, dologházak,
adósbörtönök világáról, ahol gyerekek, nők és férfiak tömegei éltek szörnyű
nyomorban. Számára a szegénység, a gyerekmunka, az éhezés, a rosszul működő
egészségügy olyan problémáknak tűntek, amelyeket Viktória királynő rendszere nem
volt képes megoldani, ezért súlyos ítéletet mondott a britek által máig
aranykornak érzett időszakról. Dickens kisgyerekként maga is megtapasztalta az
adósok börtönében sínylődő apa hiányát, ezért fájdalma, megvetése, haragja,
szeretete mindig őszinte és az olvasók szívéhez hatóak. Főszereplői mind
lenézett, mellőzött árvák, „fattyak”, vagy rossz sorsú gyerekek, akik végül minden
sorscsapás és rosszakarat ellenére legyőzik az őket gáncsolókat. Az érzelmes és
fordulatos történetek természetesen a mozinézőket sem hagyhatta hidegen, a
Dickens műveiből készült megfilmesítések száma a Sherlock Holmes, illetve az
Agatha Christie krimik után a legmagasabb. Műveit már a némafilm korszak
kezdetétől gyakran filmre vitték (The
Death of Nancy Sykes,1897), leginkább örökzöld klasszikusa pedig nem
meglepően a Karácsonyi ének, több
mint hatvan feldolgozással. Rövid áttekintésem Charles Dickensnek, a
viktoriánus korszak lelkiismeretének hőstípusait, jellemvilágát, világnézetét,
társadalomszemléletét mutatja be, utalva a legjobban sikerült Dickens-filmadaptációkra
is.
*
Charles
Dickens Hampshire-ben született, de ötévesen Kentbe, majd tízévesen Londonba költözött
a családja. Békés, idillikus gyerekkora volt, igazi viktoriánus álom, amelyben szerető
család, szép játékok, könyvek, egészséges és barátságos környezet jutott ő és
testvérei osztályrészéül. Tizenkét éves korában azonban élete szomorú
fordulatot vett: akárcsak legkedvesebb hősének, David Copperfieldnek, neki is
dolgoznia kellett, mivel a pénzzel könnyelműen bánó apja az adósok börtönébe
került. Dickens számára ez a gondtalan gyerekévek, a biztonság végét jelentette,
nem véletlen, hogy több regényében is megjelenik az adósok börtönének részletes
leírása (Kis Dorrit, Copperfield Dávid).
A Simon Curtis rendezte 1999-es Copperfield-adaptációban
különösen erősen élhetjük át a gyermek Dávid kétségbeesését, fájdalmát és lélekölő
munkája iránti utálatát, amit a kis Dickens is érzett a fénymázműhelyben. Dávid
kedves lakótársa, a vajszívű, álmodozó Mr. Micawber alakjában jószándékú, de
méltatlan sorsra jutott apját örökítette meg.
A
kiskamaszként megtapasztalt nyomor olyannyira kitörölhetetlen emlékeket hagyott
Dickensben, hogy több regényének visszatérő elemévé vált. Első regényének hőse,
Twist Olivér árvaként kerül a dologházba, ahol megtapasztalja a szegénység és a
kiszolgáltatottság mélységeit. A Twist
Olivért áthatja a Dickens világszemléletét jellemző paradoxon: miközben a regény a nyomornegyedek
mocskában, az árva-, és dologházak, kolduló gyerekek és prostituáltak világában
bonyolódik, miközben kiskamasz hősét
a legsötétebb a nyomor és a bűnözés megpróbáltatásainak veti alá, a jóság, a
könyörület, a tisztesség és a becsület mégis romolhatatlan. Olivér még Fagin
bandájába keveredve sem alacsonyodik le, nem hasonul a bűnözők világához, hanem
mindvégig elutasítja azt. Ahogy az Örökösök
Esther Summersonja, David Copperfield és Pip sem gyűlölettel, megvetéssel, vagy bosszúvággyal
tekintenek a romlott világra, a rosszakarókra, ellenkezőleg „megbocsátanak az
ellenük vétkezőknek”. Mondhatnánk, a viktoriánus Anglia eszményének jegyében
cselekednek így, csakhogy a kor szellemét, gondolkodásmódját és erkölcseit
Dickens rendkívül népszerű regényei legalább akkora mértékben alapozták meg,
mint Viktória királynő szemlélete (melyet döntően inspirált korán elhunyt
férje, Albert herceg keresztényi filantrópiája.)
Mindezek
az eszmények természetesen illuzórikusak maradtak volna az első számú világhatalommá
váló Brit Birodalom teremtette jólét nélkül, mely bő fél évszázadra biztosította
a boldog békeidőket, felszámolta az angol társadalom kirívó egyenlőtlenségeit.
Dickens
moralitása sohasem forradalmi és aszkétikus, nem a gazdagságot veti meg, hanem
a vagyonukat tisztességtelenül megszerzőket, illetve azokat, akikből a
kapzsiság, a mértéktelen pénzsóvárság kiölte a szeretet érzését. Dickenstől
távol állt a vakbuzgó vallásosság, de a kereszténység alighanem legfontosabb
tanítása – a szegények, a gyengék, a megalázottak, az üldözöttek iránti
szolidaritás – minden írását áthatotta.
Aki ezt a hitvallást megtagadta, Dickens regényeiben nem mehetett át a tű
fokán. Nem meglepő, hogy az egyik legszebb, mondhatni legkeresztényibb
karácsonyi történet (Karácsonyi ének)
épp Dickens tollából születhetett meg, amelyben a zsugori Ebenezer Scrooge megtérésének tanmeséjét
olvashatjuk. Az erkölcsi megváltás lehetősége ugyan nem mindenkinek adatik meg
Dickens regényeiben, de a lehetősége igen. A „megváltáskeresés” visszatérő
motívum az életműben. A David Copperfieldben Daniel Peggotty és unokahúga, a
regény utalásai alapján valószínűleg prostituálttá váló Emily, Ausztráliába
emigrálnak, mivel Angliában már nem tudnák helyreállítani megtépázott
jóhírüket. Így tesz egy másik prostituált szereplője, Martha Endell is. Ausztrália
az ígéret földjévé válik, ahol a Szép
remények-ben Abel Magwitch is megtalálja az üdvözülést.
A Twist Olivér Coky Giedroyc rendezte 2007-es BBC
feldolgozása drámaian ábrázolja a korabeli angol társadalom szégyenfoltját, Dickens
súlyos kritikát fogalmaz meg a könyörtelenül szigorú igazságszolgáltatással
szemben. A rendőrbíró (a korszak legalacsonyabb bírói fóruma) lelketlen, az elé
kerülőket nem embernek, csupán tárgynak és született bűnözőnek tekintő hivatalnok.
A büntetésvégrehajtás katasztrofális állapotaira (túlzsúfolt intézmények, az
ezekben uralkodó egészségtelen körülmények, a gyerekek éhezése a börtönökben) Dickens
kivételes hangsúlyt fektetett, megjegyzendő, hogy ő még a raboskodása idején
több levelet író Oscar Wilde-nál is többet tett a börtönök infernális körülményei
javítása érdekében, népszerű regényeinek jelentős szerepe lehetett az angol
börtönügyi törvények meghozatalában.
Dickens számára a
bűnelkövetőek nem feltétlenül álnok és alattomos emberek, hanem sokszor rossz útra
tévedt szánandó személyek, akikben él még a szeretet és a vágy az emberi
kapcsolatokra. Jó példája ennek a Szép
remények Magwitch-e, aki a 2012-es Mike Newell jegyezte feldolgozásban kitűnően
kidolgozott szereplő, pontosan olyan, amilyennek Dickens leírta. Pip iránt
érzett szeretete minden félelmet és akadályt legyőz, s életútja végén bátran
nézhet szembe a nagy ismeretlennel, tudva, hogy a legfőbb jót, egy gyermek
segítését, mégiscsak megcselekedte életében.
Dickens és családja
jósága és töretlen optimizmusa végül eredményre vezetett: egy örökségnek
köszönhetően véget értek a megpróbáltatások évei, s Dickens végre folytathatta
tanulmányait. Ahogy Nicholas Nickleby, David Copperfield és Richard Carstone (Örökösök), Dickens maga is ügyvédbojtárkodással kereste kenyerét egy ideig, majd
egy gyorsírói állás után újságíró lett. Huszonnégy éves korában jelent meg első
regénye, a Pickwick Klub (1837), amely megalapozta írói hírnevét. Akárcsak
bevallottan kedvenc hőse David Copperfield, Dickens ezután ragyogóan megélt
írásaiból, és népes családját is kitűnően el tudta tartani.
A bírák
mellett ellentmondásos képet festett az ügyvédekről is. David Copperfield
mentora, Mr. Spenlow kedves, egyenes ember, szemben Mr. Tulkinghorn (Örökösök)
aljas, mindenre elszánt karakterével, aki egyik fő munkaadója feleségének, Lady
Dedlocknak tönkretételére törekszik. Az igazságszolgáltatás visszásságainak
kiváló bemutatásának lehetünk tanúi ebben a regényben, amelyben írnokok,
másolók, ügyvédbojtárok próbálnak pénzhez, hatalomhoz és más előnyökhöz jutni. A
2005-ös Justin Chadwick és Susanna White rendezte BBC-
feldolgozás kellő idő birtokában alaposan és hűen ábrázolja a viktoriánus
igazságszolgáltatás működését. A Richardot szipolyozó ügyvéd alakja sajnos nem
volt ritka ebben az időszakban, az ügyvédek mindent elkövettek azért, hogy az
időt húzzák és a klienseik teljes mértékben kiszolgáltatottá váljanak nekik. A
Jarndyce örökösödési per, amelyre Dickens a regényét építi a legjobb példa erre
a visszaélésre. A végeláthatatlan jogi huzavona számos emberéletet őrölt fel,
végül pedig a rendkívül magas perköltségeknek köszönhetően a koronán kívül minden
érintett csak veszített rajta. A jogtörténet, szűkebb körben a brit örökösödési
precedensjog iránt érdeklődőknek különösen fontos és érdekes remekmű ez, mint például
Mikszáth Kálmán munkásságának jó néhány darabja. Dickens ítélete lesújtó: a jog
alkalmazása sok esetben szembekerült az igazsággal és az erkölccsel, Iustitia
szeme még ebben a magát felvilágosultnak tekintő korszakban is bekötve maradt.
Dickenst
élénken érdekelték a szociális kérdések, mivel pályája kezdetén parlamenti
vitákról tudósított, a törvényhozás munkáját figyelve alapos ismereteket
szerzett e tárgyban. Az egészségügy állapotát is rendkívüli fontosságú
kérdésnek tekintette, ezért is alkothatta meg a szegények orvosának, Allan
Woodcourtnak a figuráját (Örökösök). Dickens
szemében mindenkinek joga volt az orvosi ellátáshoz, ezzel a nézetével igencsak
megelőzte korát. A nyomornegyedekben járványok pusztítottak, amelyeket egy
fejlett és haladó szellemiségű ország nem engedhetett volna meg magának.
Woodcourt doktor emberfeletti cselekedeteivel nemcsak Esther barátnőjét, hanem
számos nincstelen embert is megment a biztos haláltól, jó okkal vált Dickens
egyik legkedveltebb karakterévé.
George
Orwellt olvasva azonban érdekes felvetéseket ismerhetünk meg. Esszéjében a nagy
becsben tartott író hiányosságaira is rávilágított: Dickens társdalomkritikája
szerinte pusztán morális alapú, konstruktív javaslatoknak azonban híján volt,
hiszen Orwell szerint semmilyen javaslatot nem kínál munkáiban a korszak
problémáinak megoldására. Orwell még ennél is tovább menve Dickenst társadalmi,
erkölcsi és politikai értelemben véve is hiteltelennek találja, mivel bírálatai
ellenére valamennyi társadalmi osztály kedvence maradt anélkül, hogy radikális
és felforgató nézetei miatt kivetette volna magából az arisztokrácia. Orwell a
gyerekábrázolásban az oktatásban szenvedő gyerekek képe mellett hiányolja a
gyárakban sínylődő kiskorúak ábrázolását, szerintem azonban ez megjelenik
Dickens regényeiben, még ha nem is annyira hangsúlyosan. Azt azonban Orwell is
elismeri, hogy sem a gyerekekről, sem az őket elnyomó társadalomról egy angol
író sem tudott Dickensnél megindítóbban írni.
Dickens
a társadalom kiváltságosairól is rendkívül összetett és árnyalt képet rajzolt
regényeiben, az angol nemesség minden rétegét szerepeltette a kisnemesektől a
rendszer csúcsán elhelyezkedő arisztokráciáig. Akadnak kedves, segítőkész
figurák, mint a Twist Olivér Brownlow
ura, vagy Mr. John Jarndyce (Örökösök).
Mr. Jarndyce minden jóság, emberség, tisztesség és becsület szimbóluma lehetne,
aki a vagyonát és ismertségét a legszegényebbek, legelesettebbek segítésére
szánja. Gyámjául szegődik a két Jarndyce örökös jelöltnek, Adának és
Richardnak, valamint az árva Esther Summersonnak is, akiket a
legnyomorúságosabb házakba is elvisz magával, hogy karitatív tevékenységet
végezzenek. Joe-t, az utcagyereket is saját otthonába viteti, temetését maga
fizeti. A különc, szeszélyes arisztokrata mintája Miss Havisham (Szép remények), aki egy régi szerelmi
csalódás miatt elhidegül az emberektől. A kegyetlenség, embertelenség példája
Ralph bácsi (Nicholas Nickleby), aki
kapcsolatait és óriási vagyonát féltve szegényebb rokonai megalázására és
tönkretételére törekszik. A fellengzős, érzelemszegény, felületes és
származásával kérkedő főnemesség képviselője ő, akire végül Dickens súlyos
ítéletet szab ki.
Az
oktatás témája Dickens másik „vesszőparipája” volt. Az oktatás viktoriánus
ideáljának súlyosan ellentmondanak a regényeiben megjelenő iskolaigazgatók és
tanárfigurák, valamint oktatási intézmények, ahol a gyerekek hideg, rideg hálótermekben
aludtak, éhkoppon tartották és rendszeresen verték őket. A vagyonosabb
iskolákban az élelmezés rendben volt, de az érzelemszegény oktatás ott is megnyomorította
a diákokat. Dickens iskolái épp oly kevéssé vonzóak, mint a Jane Eyre lowoodi árvaháza. kritikája.
Az oktatási intézmények kritikája leginkább a Nicholas Nicklebyben és a David
Copperfieldben csúcsosodik ki. Nicholas segédtanár
Wackford Squeers iskolájában, a Dotheboys Hallban. Squeers lelketlen, aljas
csaló, aki „iskoláztatás” címén igen magas díjazás ellenében vesz magához otthon
nem kívánt fiúgyermekeket, hogy aztán elhanyagolt, mocskos tanintézetében
éheztesse, bántalmazza és dolgoztassa őket, miközben az értük kapott díjat zsebre
teszi. A Douglas McGrath rendezte 2002-es filmváltozat
érzékletesen mutatja be Squeers iskoláját. Nem sokkal vonzóbb a David Copperfield Salem-háza, ahol a
kegyetlen Mr. Creakle az iskolaigazgató. Ebben az intézményben is gyakoriak a
verések, Mr. Creackle ráadásul Dávid gyűlölt mostohaapjának, Mr. Murdstone-nak
a barátja, akinek kedvéért külön is gyötri Dávidot. Dickens a brit oktatási
rendszer realista állapotrajzával nemcsak olvasóit gondolkoztatta el, hanem a
döntéshozókat is.
Dickens
nőkről alkotott elképzelését elsősorban édesanyja, majd felesége alakították.
Anyja hű képét a David Copperfieldben
rajzolta meg, Dávid anyja, Clara alakjában, aki ártatlan,
gyöngéd, kissé gyermeteg teremtés, akárcsak Dávid első felesége, Dora Spenlow, aki
a viktoriánus „ház angyala” és az engedelmes asszonytípus megtestesítője. Az Örökösök Esther Summersonja is a szelíd,
finom nőiség szimbóluma, aki gyámja iránt érzett hálája jeléül még arra is
hajlandó lenne, hogy feleségül menjen hozzá. Dickens legkülönlegesebb hősnője Betsey
Trotwood, aki nemcsak kedves nagynéni, hanem erős akaratú, karakán asszony is.
Betsey teljesen ellentmond az oltalomra szoruló nő viktoriánus eszményének.
Házassága annak idején rosszra fordult, ezért önállóan kellett helyt állnia a
világban. Dickens az emancipált nő korai példáját alkotta meg, a
Viktoriánus-korszakban talán csak Oscar Wilde teremtett ennyire erős és önálló
nőfigurákat.
*
Charles
Dickens a viktoriánus korszak máig legismertebb szerzője, munkáiból több millió
példány kelt el világszerte. Világnézete
egyedülálló és korát meghaladó, ezért is emelkedhetett a legnagyobb szerzők
közé. „A gyerekek
semmit nem élnek át annyira élesen és keserűen, mint az igazságtalanságot.” – mondta egyik híressé vált mondatában. Ha
volt a gyerekeknek szenvedélyes szószólója az életben és az
irodalomban, azt a személyt Charles Dickensnek hívták. Töretlen népszerűségének
titka elsősorban hibátlan emberségében rejlik. Az elesettek, a szegények, a
kirekesztettek védelme mellett olyan szociális, oktatási, egészségügyi, jogi és
társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet, amelyek megoldásához ezzel maga
is jelentősen hozzájárult. Mondhatnánk, hol van már a viktoriánus világ és
mentalitás. Sajnos nem is annyira messze. A XX. század második felének viszonylagos
jóléte, társadalmi egyenlősége után újra nő a szakadék szegények és gazdagok
között, a nyomorúság fokozódásával nem a problémák megoldásának keresése, hanem
a szolidaritás elvének cinikus feladása jár együtt. Épp úgy, ahogy azt Dickens
regényeiben látjuk. Szarkazmussal,
éles megfogalmazással és súlyos kritikával átitatott regényeinek filmes
feldolgozásai azért lehetnek is rendkívül sikeresek, szerencsénkre nem csak
társadalomkritikája aktuális, erkölcsi mércéje, emberi tartása is örökérvényű.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 38-42. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13717 |
