Nézzük meg, mennyire jól (vagy rosszul) szolgálja mindezt az első szám.

Ami rögtön feltűnik, hogy párbeszéd egyelőre nem folyik a MOVEAST lapjain: a különböző kelet-európai országokból származó cikkek és tanulmányok a legkülönbözőbb időpontokban és a legkülönbözőbb alkalmak hívására íródtak, többnyire régebben, s nem „tudnak” arról, hogy milyen célú és kikhez szóló folyóiratban jelennek meg. Egymáshoz nemigen kapcsolódnak, s (másik lehetőségként) egymást nem is kontrakarírozzák: az elméleti jellegű cikkek közül Kovács András Bálint egyébként érdekes gondolatokkal és fontos megállapításokkal szolgáló tanulmányának ugyanúgy nincs közvetlen köze a többi cikkhez, s – tágabban – a kelet-európai filmhez, mint Jaroslav Boček ugyanannyira érdekes és fontos cikkének.

Ugyanez áll a konkrétabban kelet-európai témájú cikkekre is. Ezek részben áttekintések: két magyar tanulmány az ötvenes évek filmgyártásával, s az ebben a gyártási rendszerben előállított filmek tartalom- és értékvilágával foglalkozik; román szerző tollából a román dokumentumfilm-hagyományról kapunk ismertetést; egy harmadik magyar tanulmány a hatvanas években fellendülni látszó, majd később elakadt bolgár filmművészetre tekint vissza. Az ilyen cikkek hasznosak, de kísért a veszély, hogy információs erejük belevész abba a filmcím- és rendezőnév-áradatba, amelyet az olvasóra zuhogtatnak.

Az első folyóiratszám egyben mintha valamiféle „leletmentéssel”, pontosabban értékesnek és fontosnak vélt régebbi gondolatoknak újbóli közreadásával is foglalkoznék. Boček említett tanulmánya eredetileg 1971-ben előadás formájában hangzott el, s a cikkek egyik újabb csoportja, a filmelemzések is részben régészetiek: a mát Gelencsér Gábor képviseli Fehér György Szürkületéről írott cikkével, mellette viszont Sirovy 1968-as Gyászszertartásáról, Wajda 1970-es Nyírfaligetéről és Popović 1932-es Istenbe vetett hittel című filmjéről olvashatunk cikkeket, cseh, lengyel és szerb filmelemző tollából, mégpedig olyan cikkeket, amelyek közül egyik-másik maga is régebben készült. (Itt egyébként némileg bizonytalan az ember, ugyanis a cikkek keletkezési idejére néhol csupán következtetni lehet, mivel a folyóirat az eredeti megjelenés helyét és idejét adatszerűen nem közli.)

A MOVEAST tehát ígéretes igyekezettel és máris hasznos eredményekkel ugyan, de egyelőre még bizonytalankodva keresi a maga „formáját”, azaz azt, hogy mi is akar voltaképpen lenni, s pontosan milyen ügyet is kíván szolgálni. A cikkek – bár tudatos szerkesztői elképzelés helyezte őket egymás mellé – mégis az összegereblyézettség benyomását keltik az olvasóban, éppen azért, mert nem ennek a folyóiratnak a számára készültek, többnyire utánközlések vagy korábbi közlések kivonatai, s mint ilyenek, zavaróan őrzik keletkezésük idejének és alkalmának a lenyomatát.

Ugyanígy egyelőre még igen rosszul szolgálja a MOVEAST maga elé tűzött céljait a szerkesztés és a szöveg színvonala. Kezdjük azon, hogy a folyóirat angol nyelvű szövegében – ugyanis a MOVEAST egy kelet-európai lingua franca híján természetesen angolul jelenik meg, s már címe is angol szójáték – hemzsegnek a helyesírási és nyomdahibák, tele van írásmódbeli következetlenségekkel, s minden lapja a szerkesztői-korrektori munka gondatlanságára (vagy hiányára?) utal. Angolságának nyelvi színvonala is rendkívül egyenetlen: akad olyan cikk a lapban, amely angolul már-már teljesen érthető és épkézláb szöveg, de találunk példát az ellenkező végletre is: a Geréb Anna szerkesztésében közreadott, s egyébként hallatlanul érdekes Balázs Béla-levelek angolsága, akár a fordítást, akár a levelekhez fűzött jegyzeteket, akár a szöveg helyesírását nézzük, botrányosan, az érthetetlenségig rossz.

Ugyanígy többre lett volna szükség az egységesítés szerkesztői munkájából is. A Talpalatnyi föld hol Soil Under Our Feet, hol Soil Under Your Feet címen jelenik meg két különböző cikkben [s most azt az ezerszer hallott nyelvészeti magyarázatot ne is említsük, mely szerint a „talpalatnyi” szó nem „talp alattnyi”, azaz az ember talpa alatt elférő (kevéske) földet jelent, mint ezt az angol címfordítás sugallja, hanem egy „lépésnyi” (kevéske) földet]. Hasonlóképpen az Életjel egyszer For 14 Lives, másszor Saving 14 Lives formában bukkan fel. (Az pedig egyenesen komikus, hogy a Mese a tizenkét találatról címét még magyarul is többféle formában adják meg a különböző szerzők.)

El kellene azután gondolkodni arról is, hogy nincs olyan angol szó, hogy dramaturg, mint ahogy ilyen foglalkozás sincs angol nyelvterületen (bár a dramaturge szó létezik, igaz, hogy régiesen és keresett módon drámaírót jelent); hogy a dramaturgy szóról, mely a magyar dramaturgia megfelelője kíván lenni a magyar szerzők cikkeinek a szövegében, angol szótárak nem is igen tudnak, s ha – ógörög ismeretekkel rendelkező – angolok-amerikaiak meg is értik a szót, semmiképpen sem azt értik rajta, amit mi (illetve a cikkírók); hogy a schematic semmit sem közöl a sematikus jelző magyar jelentéséből, ahogyan azt a „szocreál” film jellemzésére használjuk, és így tovább, és így tovább... Egy össz-kelet-európai filmszemlének, bármilyen nyelven szóljon is Kelet-Európához (s nyilván más világtájakhoz is), mindenekelőtt érthetően és világosan kell szólnia, már az elemi nyelvi kifejezés szintjén is.

MOVEAST – 1. INTERNATIONAL FILM QUARTERLY. 1991. KIADÓ: GYÜREY VERA, MAGYAR FILMINTÉZET