Fekete Tamás
How to Talk to Girls at
Parties – brit, 2017. Rendezte: John Cameron Mitchell. Írta: Neil Gaiman
novellájából Philippa Goslett. Kép: Frank G. DeMarco. Zene: Nico Muhly és Jamie
Stewart. Szereplők: Alex Sharp (Enn), Elle Fanning (Zan), Ethan Lawrence
(John), Joanna Scanlan (Anya), Nicole Kidman (Boadicea). Gyártó: Little Punk /
See-Saw Films. Forgalmazó: Hungaricom. Szinkronizált.
103 perc.
A filmgyárak közelében
landoló idegen életformák korábban is szívesebben választották az emberekkel
való párkapcsolatot a totális invázió helyett. John Carpenter Csillagembere, a Kim Basinger testébe
költözött marslakó-mostoha, vagy A föld
lányok csábítók földönkívüli látogatói mind a békés megoldás mellett
döntöttek, a közvetlen testi, sőt, szexuális érintkezést is jelentő negyedik
típusú találkozás segítségével szerezve benyomásokat a Földről. John Cameron
Mitchell negyedik rendezésében ugyanez a nagy találkozás történik meg; a 70-es
évek végének izzó Londonjában játszódó film hőse viszont ezúttal egy kamasz,
aki ezúton tapasztalja meg az első igazi szerelem érzését.
Míg a film alapjául
szolgáló néhány oldalas Neil Gaiman-novella, a Hogyan beszélgessünk bulin csajokkal mindössze egyetlen,
végül egyik pillanatról a másikra véget érő házibuliról mesél, az adaptáció
főszereplőjének már nem kell haverja sürgetésére hirtelen elmenekülnie a
partiról, így a címbéli beszélgetések helyett itt már valódi romantikus
kapcsolat is kialakulhat az idegen (amerikainak tippelt) lánnyal. Mitchell zenés
vígjátéka több szempontból is visszakanyarodás első munkájához, a 2001-es Hedwig és a mérges csonkhoz. Az érzelmi
és szexuális ébredés szorosan összefügg a korszak zenei életével – habár a Bowie-féle glam helyett most a virágkorát élő
punk ordít –, és az igazi
egymásra találás is a színpadon csúcsosodik ki, egy közösen improvizált számnak
köszönhetően. A fellépés azonban nem csupán a szerelem, hanem a
beteljesületlenség kegyetlen hírét is elhozza: hősünk ekkor érti meg, hogy
fellángolása kényszerű kialvásra ítéltetett. A kapcsolat maga véget ér ugyan,
de tovább él és az alkotás folyamatában, a saját élmények művészi
feldolgozásában és nyilvánosság elé tárásában.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13679 |
