Vajda Judit
Marvin ou la belle
éducation – francia, 2017. Rendezte: Anna Fontaine. Írta: Pierre Trividic és
Anne Fontaine. Kép: Yves Angelo. Szereplők: Finnegan Oldfield (Marvin), Grégory
Gadebois (Dany), Vincent Macaigne (Abel), Catherine Salée (Odile). Gyártó: PAS
Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos.
115 perc.
Jó volna azt hinni, de
nem minden meleg kamasz önfelfedezése olyan problémamentes, mint ahogy azt a Szólítsd a nevedenben láthattuk. Egy
ilyen problémás, sőt traumatikus eszmélést mutat be Anne Fontaine (Coco Chanel, Gemma Bovery) új filmje. A Színpadon
az életem többé-kevésbé szabályos felnőtté válási történetként kezdődik, ám
főhősének, a kulturálisan igen hátrányos (értsd: proli) közegben nevelkedett
érzékeny, meleg fiatalnak felnőttként újra fel kell nőnie – ezúttal időközben
megváltozott környezetéhez. Fontaine műve arról beszél igen szemléletesen,
milyen nehéz megtalálnia önmagát annak, aki gyerekként nem kapta meg azt a
stabil hátteret, amelyre alapozva felépítheti saját személyiségét, így
felnőttkorában kell pótolnia a lemaradást. Minderre nagyon szépen utal a film
háromféle címe: az eredeti, a Marvin ou
la belle éducation a jó nevelésre, pontosabban annak hiányára céloz, míg a
nemzetközi angol cím, a Reinventing
Marvin az identitás újbóli felfedezésére – a legtöbb országban viszont
egyszerűen Marvinként mutatták be az
alkotást, amely talán a legbeszédesebb cím mind közül.
Marvin (ahogy arra a
magyar cím is utal) színházterápiával, egy saját magáról szóló darab színre
vitelével próbálja meg felnőttként újra összerakni magát. Ez az összerakás
pedig a nézőre is vonatkozik, mivel a film is „darabokban van”, dekonstruált a
szerkezete, ide-oda ugrál az időben, így nekünk is úgy kell összeillesztenünk a
darabkáit. Anne Fontaine pályája során már sokféle alkotást készített, de
minden filmjében közös a szenvedély központi tematikája. A főhősnek ezúttal egy
olyan szenvedélyhez kell felnőnie, amelyet sokáig saját maga sem ért. És
ironikus módon – habár Fontaine-nek voltak már teátrális alkotásai – az erős
színházmotívum ellenére ez lett a rendező eddigi legkevésbé mesterkélt,
legtermészetesebb és legigazabb műve.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13675 |
