Roboz Gábor
Submergence –
német-francia-spanyol-amerikai, 2017. Rendezte: Wim Wenders. Írta: J. M.
Ledgard regénye alapján Erin Dignam. Kép: Benoît Debie. Zene: Fernando
Velázquez. Szereplők: Alicia Vikander (Danielle), James McAvoy (James),
Alexander Siddig (Dr. Shadid), Celyn Jones (Thumbs). Gyártó: Backup Media.
Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált.
112 perc.
Hiába változatlanul aktív bő harminc évvel
csúcskorszaka után is, Wim Wenders az elmúlt évtizedben leginkább csak más
művészekről forgatott dokumentumfilmjeivel – Pina, A Föld sója – ért el
sikereket, a játékfilmezés a jelek szerint már kevéssé foglalkoztatja, és
legutóbbi egészestése csak megerősíti ezt a feltevést. A külföldön tavaly
bemutatott Merülés a szerelembe az eredetileg tényfeltáró újságíróként
dolgozó, skót J. M. Ledgard regényéből készült (akit az ínyenc magyar olvasók
az érzelmekben és utalásokban egyaránt gazdag Zsiráf című regényéről
ismerhetnek), és bár percek alatt egyértelművé teszi, milyen filmre
számíthatunk, tartogat egy egészen másfajta meglepetést.
A rendező sokadik adaptációjának főhősei a
Grönlandi-tengeren dolgozó biomatematikus Danielle, aki szakmailag gyümölcsöző,
de életveszélyes merülésre készül a tengerfenékre, és James, az éppen
Szomáliában dolgozó kém, akit dzsihádista terroristák tartanak fogva egy
ablaktalan helyiségben. A nő és a férfi még az előző évben ismerkedett össze
egy tengerparti szállóban, és az idilli környezetben villámgyorsan kialakuló
románc mindkettejükben olyan emlékeket hagyott, amelyek még a külvilágtól
elzárva is kapaszkodót jelentenek számukra.
Jogosnak tűnik abból kiindulni, hogy egy Wenders
szintű veterán valahogy csak elboldogul egy széles közönségnek szánt szerelmi
melodrámával, a film mégis mintha egy remegő kezű pályakezdő munkája lenne.
Nézőként ritkán tapasztalhatjuk meg, hogy két sztár között ennyire nem működik
a kémia, a suta párbeszédekkel és trehány jelenetekkel felvázolt románc láttán
pedig nehéz nem arra gondolni, hogy az alkotók úgy voltak vele, elég két szép
színészt mozgatniuk szép hátterek előtt. A főhősök számára a játékidő
előrehaladtával a feszültség fokozódik, a nézőben viszont inkább a zavar, hogy
még ha bérmunkáról is van szó, egy ekkora szakmai rutinnal bíró rendező miért
nem tette bele legalább a minimumot.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13672 |
