Baski Sándor
Viktoria – bolgár, 2014.
Rendezte: Maya Vitkova. Kép: Krum Rodriguez. Zene: Kaloyan Dimitrov. Szereplők:
Irmena Chichikova (Borjana), Mariana Krumova (Dima), Dimo Dimov (Ivan), Kalina
Vitkova (Viktoria). Gyártó: Mandragora / Viktoria Films. Forgalmazó: Vertigo
Média. Feliratos. 155 perc.
Szófia, 1979. A rezsimet
szívből gyűlölő fiatal Borjana kénytelen hithű kommunista anyjával közös
lakásban élni. Miközben a WC-ben titokban Coca Colát kortyol és amerikai
cigarettát szív, az emigrálásról álmodozik, de egy nem kívánt terhesség
meghiúsítja terveit. Kislányát, a köldök nélkül születő Viktoriát ráadásul a
Párt kikiáltja az Évtized Gyermekének, akit ettől kezdve a Rendszer
szimbólumaként ünnepelnek – limuzin szállítja minden nap az iskolába,
szobájából külön telefonvonalon tudja Zsivkov főtitkárt elérni, a család pedig
új lakást és autót kap. A harmadik felvonás már a rendszerváltás után néhány
évvel játszódik, a megkeseredett Borjana még mindig derékba tört álmait
siratja, és sem anyjának, sem lányának nem képes megbocsátani. A
családegyesítés feladata az elkényeztetett gyerekből okos és érzékeny kamasszá
serdült Viktoriára hárul.
Maya Vitkova elsőfilmjét
joggal lehetne a bolgár Taxidermiának
hívni – négy évvel ezelőtt, amikor elnyerte a Titanic Filmfesztivál fődíját, a
zsűri is Pálfi György szatírájához hasonlította –, mindkettő a nagypolitika
árnyékában játszódó többgenerációs történet hasonlóan expresszív stílusban
elmesélve. Vitkova a konvenciókra fittyet hányva váltogatja a tónusokat –
filmje realista karakterdrámaként indul, groteszk szatíraként folytatódik és
családi melodrámaként ér véget –, miközben archív híradórészletek és képi
metaforákkal felütött szürreális fantáziajelenetek váltogatják egymást.
A Viktoria helyenként túlzsúfolt, de éppen a fésületlensége teszi
izgalmassá. A hagyományos családtörténetektől elvárható pszichológiai
realizmust nem lehet rajta számon kérni, a szereplők vágyait és fájdalmait
azonban szavak nélkül, a képek nyelvén talán még hitelesebben, még átélhetőbben
tudja visszaadni, és közben, nem mellesleg, a kommunizmus örökségét is a lehető
legfrappánsabban dolgozza fel.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13671 |
