Kránicz Bence
A rettenet, a rettenet
Úgy alaA rettenet, a rettenet
Úgy alakult, hogy 2017 végére
szép számú horrorképregényes megjelenést is elkönyvelhettünk. Ezek közül a
legtöbben minden bizonnyal Csepella Olivér nagyszabású vállalkozását, a Nyugat+zombikat várták, amely közösségi
finanszírozással, az először ígért egy helyett végül három év alatt készült el.
Vaskos, több mint 250 oldalas graphic
novelben öltött formát Csepella nagy ötlete: mi lett volna, ha a nyugatos
írókat zombik támadják meg a New York kávéházban? A végeredmény egyszerre
belevaló zsánermű és annak paródiája, miközben elsősorban óda a magyar irodalom
klasszikusaihoz. Sőt, meglepő módon némi dialektikus társadalommagyarázat is
szorult belé.
Alapvonásaikra egyszerűsített,
de találó és azonnal felismerhető figurái, a valószerű háttereket és a
fantasztikumot elegyítő története és a beépített kulturális referenciák miatt
Csepella munkáját leginkább a Scott
Pilgrim-sorozathoz lehetne hasonlítani. Rokonítja azzal a belőle sugárzó szabadság
is: az író-rajzoló magától értetődő egyszerűséggel vegyíti a
Kosztolányi-versidézeteket, az Ady Endrére vonatkozó nemibeteg humort és a
berregő láncfűrészeket, a zombis konfliktus hátterébe pedig a keleti
misztikából gyökerező sámános magyarság és az Európa felé tájékozódó,
modernizálódó Magyarország ősi ellentétét állítja. Csepella irodalmi műveltsége
imponáló, Nyugat-szeretete megható,
történetmesélői jókedve ragadós.
Csakhogy mégis arról van szó,
hogy több száz oldalon át azt olvassuk, miként szabadulna ki pár költő a
zombihordák karmaiból. A kávéházon kívül elvétve jutunk el más helyszínekre, a
nagy kavarodásban, végtagszabdalásban pedig időnként hőseinket is elveszítjük.
A Nyugat+zombik olvasásába elég hamar
bele lehet fáradni. Azután is jó mókát ígér, de kezdeti, harapós lendülete
odavész. Némi mértékletesség, vagy a folyamatos szerkesztői konzultáció jót
tett volna a könyvnek. Bemutatkozó képregénynek azonban a Nyugat+zombik remek, csak remélni tudjuk, hogy a grafikusként
dolgozó Csepella nem utoljára tett próbát a médiummal.
Csepella Olivér: Nyugat+zombik. Színes, puhafedeles, 264 oldal.
Kiadó: Corvina.
Démoni hétköznapok
Véget ért az Outcast – A kitaszított című sorozat
első története is. Robert Kirkman író ma a legsikeresebb horrorszerző a
képregényes piacon, igaz, elsősorban nem az Outcast,
hanem a Walking Dead révén. Frissebb
szériájában hasonló recepttel próbálkozik, mint a zombis slágerben: mindennapi
félelmek és vágyak mozgatta, hétköznapi emberek kisvilágába szórja el a horror
műfaji elemeit, ügyelve rá, hogy utóbbiak soha ne hiteltelenítsék, ne nyomják
el a valószerű konfliktusokat. Az Outcast
abba a démonos alzsánerbe tartozik, amelynek vizuális értelemben mai napig Az ördögűző az első számú mintaadója,
itt is bőven akadnak kifacsart testű, eltorzult arcú, démonoktól megszállt
áldozatok. A lényeg viszont az emberiben rejlik: a kedvencem az a szívszorító
pillanat, amelyben a jóravaló háziasszony kétségbeesetten visszacsókolja férje
kollégáját, mielőtt megsejtené, hogy az ördög közeledik hozzá, nem a férfi. A
történet kissé komótosan bomlik ki, de az ilyen gyönyörű részletekért megéri
követni a sorozatot.
Robert Kirkman – Paul Azacetea: Outcast – A kitaszított 1–4.
Színes, puhafedeles. Kiadó: Frike Comics.
A tenger mélye
Mariachi Comics néven közös márkát indított két fiatal magyar alkotó, Pádár Ádám és Pápai Gábor. Rövid, velős ponyvasztorikat kínálnak, első kiadványuk, a Below pedig inkább e szándék és örvendetes találkozásuk miatt méltányolható, mint saját jogán. Különösebb baj nincsen a jéghideg és feneketlen mély vizekre merészkedő kutatóhajó történetével, de sokkal inkább stílusgyakorlatként értékelhető, mint önA rettenet, a rettenet
Úgy alakult, hogy 2017 végére
szép számú horrorképregényes megjelenést is elkönyvelhettünk. Ezek közül a
legtöbben minden bizonnyal Csepella Olivér nagyszabású vállalkozását, a Nyugat+zombikat várták, amely közösségi
finanszírozással, az először ígért egy helyett végül három év alatt készült el.
Vaskos, több mint 250 oldalas graphic
novelben öltött formát Csepella nagy ötlete: mi lett volna, ha a nyugatos
írókat zombik támadják meg a New York kávéházban? A végeredmény egyszerre
belevaló zsánermű és annak paródiája, miközben elsősorban óda a magyar irodalom
klasszikusaihoz. Sőt, meglepő módon némi dialektikus társadalommagyarázat is
szorult belé.
Alapvonásaikra egyszerűsített,
de találó és azonnal felismerhető figurái, a valószerű háttereket és a
fantasztikumot elegyítő története és a beépített kulturális referenciák miatt
Csepella munkáját leginkább a Scott
Pilgrim-sorozathoz lehetne hasonlítani. Rokonítja azzal a belőle sugárzó szabadság
is: az író-rajzoló magától értetődő egyszerűséggel vegyíti a
Kosztolányi-versidézeteket, az Ady Endrére vonatkozó nemibeteg humort és a
berregő láncfűrészeket, a zombis konfliktus hátterébe pedig a keleti
misztikából gyökerező sámános magyarság és az Európa felé tájékozódó,
modernizálódó Magyarország ősi ellentétét állítja. Csepella irodalmi műveltsége
imponáló, Nyugat-szeretete megható,
történetmesélői jókedve ragadós.
Csakhogy mégis arról van szó,
hogy több száz oldalon át azt olvassuk, miként szabadulna ki pár költő a
zombihordák karmaiból. A kávéházon kívül elvétve jutunk el más helyszínekre, a
nagy kavarodásban, végtagszabdalásban pedig időnként hőseinket is elveszítjük.
A Nyugat+zombik olvasásába elég hamar
bele lehet fáradni. Azután is jó mókát ígér, de kezdeti, harapós lendülete
odavész. Némi mértékletesség, vagy a folyamatos szerkesztői konzultáció jót
tett volna a könyvnek. Bemutatkozó képregénynek azonban a Nyugat+zombik remek, csak remélni tudjuk, hogy a grafikusként
dolgozó Csepella nem utoljára tett próbát a médiummal.
Csepella Olivér: Nyugat+zombik. Színes, puhafedeles, 264 oldal.
Kiadó: Corvina.
Démoni hétköznapok
Véget ért az Outcast – A kitaszított című sorozat
első története is. Robert Kirkman író ma a legsikeresebb horrorszerző a
képregényes piacon, igaz, elsősorban nem az Outcast,
hanem a Walking Dead révén. Frissebb
szériájában hasonló recepttel próbálkozik, mint a zombis slágerben: mindennapi
félelmek és vágyak mozgatta, hétköznapi emberek kisvilágába szórja el a horror
műfaji elemeit, ügyelve rá, hogy utóbbiak soha ne hiteltelenítsék, ne nyomják
el a valószerű konfliktusokat. Az Outcast
abba a démonos alzsánerbe tartozik, amelynek vizuális értelemben mai napig Az ördögűző az első számú mintaadója,
itt is bőven akadnak kifacsart testű, eltorzult arcú, démonoktól megszállt
áldozatok. A lényeg viszont az emberiben rejlik: a kedvencem az a szívszorító
pillanat, amelyben a jóravaló háziasszony kétségbeesetten visszacsókolja férje
kollégáját, mielőtt megsejtené, hogy az ördög közeledik hozzá, nem a férfi. A
történet kissé komótosan bomlik ki, de az ilyen gyönyörű részletekért megéri
követni a sorozatot.
Robert Kirkman – Paul Azacetea: Outcast – A kitaszított 1–4.
Színes, puhafedeles. Kiadó: Frike Comics.
A tenger mélye
Mariachi Comics néven közös
márkát indított két fiatal magyar alkotó, Pádár Ádám és Pápai Gábor. Rövid,
velős ponyvasztorikat kínálnak, első kiadványuk, a Below pedig inkább e szándék és örvendetes találkozásuk miatt
méltányolható, mint saját jogán. Különösebb baj nincsen a jéghideg és
feneketlen mély vizekre merészkedő kutatóhajó történetével, de sokkal inkább
stílusgyakorlatként értékelhető, mint önálló műként. A hangvétel sötét, de inkább
szórakoztató, mint nyomasztó, Pápai pedig remekül rajzol búvárruhát és tengeri
szörnyet. Ahogy a Nyugat+zombikból,
ebből a képregényből is süt az alkotás öröme és könnyedsége, a szerzőpáros
idővel pedig kétségtelenül még jobban összecsiszolódik majd.
Pádár Ádám – Pápai Gábor: Below. Fekete-fehér, irkatűzött, 24
oldal. Szerzői kiadás.álló műként. A hangvétel sötét, de inkább
szórakoztató, mint nyomasztó, Pápai pedig remekül rajzol búvárruhát és tengeri
szörnyet. Ahogy a Nyugat+zombikból,
ebből a képregényből is süt az alkotás öröme és könnyedsége, a szerzőpáros
idővel pedig kétségtelenül még jobban összecsiszolódik majd.
Pádár Ádám – Pápai Gábor: Below. Fekete-fehér, irkatűzött, 24
oldal. Szerzői kiadás.kult, hogy 2017 végére
szép számú horrorképregényes megjelenést is elkönyvelhettünk. Ezek közül a
legtöbben minden bizonnyal Csepella Olivér nagyszabású vállalkozását, a Nyugat+zombikat várták, amely közösségi
finanszírozással, az először ígért egy helyett végül három év alatt készült el.
Vaskos, több mint 250 oldalas graphic
novelben öltött formát Csepella nagy ötlete: mi lett volna, ha a nyugatos
írókat zombik támadják meg a New York kávéházban? A végeredmény egyszerre
belevaló zsánermű és annak paródiája, miközben elsősorban óda a magyar irodalom
klasszikusaihoz. Sőt, meglepő módon némi dialektikus társadalommagyarázat is
szorult belé.
Alapvonásaikra egyszerűsített,
de találó és azonnal felismerhető figurái, a valószerű háttereket és a
fantasztikumot elegyítő története és a beépített kulturális referenciák miatt
Csepella munkáját leginkább a Scott
Pilgrim-sorozathoz lehetne hasonlítani. Rokonítja azzal a belőle sugárzó szabadság
is: az író-rajzoló magától értetődő egyszerűséggel vegyíti a
Kosztolányi-versidézeteket, az Ady Endrére vonatkozó nemibeteg humort és a
berregő láncfűrészeket, a zombis konfliktus hátterébe pedig a keleti
misztikából gyökerező sámános magyarság és az Európa felé tájékozódó,
modernizálódó Magyarország ősi ellentétét állítja. Csepella irodalmi műveltsége
imponáló, Nyugat-szeretete megható,
történetmesélői jókedve ragadós.
Csakhogy mégis arról van szó,
hogy több száz oldalon át azt olvassuk, miként szabadulna ki pár költő a
zombihordák karmaiból. A kávéházon kívül elvétve jutunk el más helyszínekre, a
nagy kavarodásban, végtagszabdalásban pedig időnként hőseinket is elveszítjük.
A Nyugat+zombik olvasásába elég hamar
bele lehet fáradni. Azután is jó mókát ígér, de kezdeti, harapós lendülete
odavész. Némi mértékletesség, vagy a folyamatos szerkesztői konzultáció jót
tett volna a könyvnek. Bemutatkozó képregénynek azonban a Nyugat+zombik remek, csak remélni tudjuk, hogy a grafikusként
dolgozó Csepella nem utoljára tett próbát a médiummal.
Csepella Olivér: Nyugat+zombik. Színes, puhafedeles, 264 oldal.
Kiadó: Corvina.
Démoni hétköznapok
Véget ért az Outcast – A kitaszított című sorozat
első története is. Robert Kirkman író ma a legsikeresebb horrorszerző a
képregényes piacon, igaz, elsősorban nem az Outcast,
hanem a Walking Dead révén. Frissebb
szériájában hasonló recepttel próbálkozik, mint a zombis slágerben: mindennapi
félelmek és vágyak mozgatta, hétköznapi emberek kisvilágába szórja el a horror
műfaji elemeit, ügyelve rá, hogy utóbbiak soha ne hiteltelenítsék, ne nyomják
el a valószerű konfliktusokat. Az Outcast
abba a démonos alzsánerbe tartozik, amelynek vizuális értelemben mai napig Az ördögűző az első számú mintaadója,
itt is bőven akadnak kifacsart testű, eltorzult arcú, démonoktól megszállt
áldozatok. A lényeg viszont az emberiben rejlik: a kedvencem az a szívszorító
pillanat, amelyben a jóravaló háziasszony kétségbeesetten visszacsókolja férje
kollégáját, mielőtt megsejtené, hogy az ördög közeledik hozzá, nem a férfi. A
történet kissé komótosan bomlik ki, de az ilyen gyönyörű részletekért megéri
követni a sorozatot.
Robert Kirkman – Paul Azacetea: Outcast – A kitaszított 1–4.
Színes, puhafedeles. Kiadó: Frike Comics.
A tenger mélye
Mariachi Comics néven közös
márkát indított két fiatal magyar alkotó, Pádár Ádám és Pápai Gábor. Rövid,
velős ponyvasztorikat kínálnak, első kiadványuk, a Below pedig inkább e szándék és örvendetes találkozásuk miatt
méltányolható, mint saját jogán. Különösebb baj nincsen a jéghideg és
feneketlen mély vizekre merészkedő kutatóhajó történetével, de sokkal inkább
stílusgyakorlatként értékelhető, mint önálló műként. A hangvétel sötét, de inkább
szórakoztató, mint nyomasztó, Pápai pedig remekül rajzol búvárruhát és tengeri
szörnyet. Ahogy a Nyugat+zombikból,
ebből a képregényből is süt az alkotás öröme és könnyedsége, a szerzőpáros
idővel pedig kétségtelenül még jobban összecsiszolódik majd.
Pádár Ádám – Pápai Gábor: Below. Fekete-fehér, irkatűzött, 24
oldal. Szerzői kiadás.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13669 |
