Kránicz Bence
Professor Marston and the Wonder Women – amerikai, 2017. Rendezte: Angela Robinson. Szereplők: Luke Evans, Rebecca Hall, Bella Heathcote. Forgalmazó: Sony. 104 perc.
A szuperhősfilmek csúcson lévő
népszerűsége egyelőre nem hozta magával az alkotók élettörténetének filmes
feldolgozásait, pedig egyik-másik képregényalkotóról azért többet is lehet
tudni annál, hogy a szobájában ült és dolgozgatott. Eddig inkább az underground comics fontos alakjai kaptak
saját filmet: Robert Crumbról Terry Zwigoff forgatott, Harvey Pekart pedig Paul
Giamatti alakította átszellemülten a Sikersztoriban.
A szuperhősképregények szerzőinek tipikus életpályáját Michael Chabon mutatta
be The Amazing Adventures of Kavalier
& Clay című nagyregényében, viszont a Wonder Woman szerzőjét, William Moulton Marstont ő sem keverte bele
komoly képregénytörténeti ismeretanyagot közlő, de alapvetően fikciós
munkájába.
Ennek
az oka talán az lehet, hogy Marstont nem is lehet egy napon említeni Jerry
Siegellel, Bob Kane-nel vagy Stan Lee-vel, mert teljesen máshogy közelítette
meg a szuperhősös műfajt, mint Superman, Batman vagy Pókember kiagyalói.
Marston fiataloknak szóló oktatási segédeszközként látta a képregényeket:
egyetlen saját karaktere, Wonder Woman (régebbi magyar fordítás szerint a
Csodanő) kalandjaiban a női szerepekről elmélkedett, elgondolása pedig a
negyvenes években rendkívül progresszívnek, egyesek szemében botrányosnak
számított. A pszichológusi kandidátust szerzett Marston szerint az emberi
boldogság kulcsa a szeretett személynek való alárendelődés, ezt pedig
leggyakrabban a nők élik át. Ahhoz, hogy az alávetettséget vonzóvá tegye,
Marston meg akarta mutatni, hogy az nem jár szükségszerűen együtt a teljes
önfeladással – ellenkezőleg, más viszonyaiban bármelyik nő lehet erős és
független. A Wonder Woman korai
számaiban a hősnő gyakran kerül csapdahelyzetbe, de hiába kötözik meg, végül
úrnője lesz a helyzetnek.
Négy
évvel a karakter feltűnése után Marstont raportra hívta egy gyerekjogi
szervezet, amelynek hatalmában állt cenzúrázni a képregényeket. Ez a
kellemetlen beszélgetés adja a tavaly készült életrajzi film keretét, a
történet pedig elsősorban a professzor bonyolult magánéletéről: feleségével és
szeretőjével közösen kialakított családjáról szól. A leszbikus kapcsolatok
bemutatása iránt elkötelezett rendező, Angela Robinson (D.E.B.S. – Kémcsajok, The L
World) formailag teljesen konvencionális, könnyen fogyasztható, élére
vasalt életrajzi filmet készített, amelynek szereplői a legmegosztóbb témákról
– kötözős szexről, életvitelszerű szerelmi háromszögről – is jólnevelten
társalognak. Sajnos Robinsonból nemcsak a melodrámai érzékenység hiányzik,
hanem általában az érzelmes vagy érzéki jelenetek intenzív megmutatásának
képessége. Eközben kortársi reflexió sem érkezik arra a tényre, hogy Marston
tételei ugyan a korban előremutatóak voltak, ma a jóindulatú szexizmus és a tudományos
megalapozatlanság vádja egyszerre kezdi ki őket. Az életrajz azonban bőven van
olyan érdekes, hogy indokolttá tegye a film elkészítését. Szinte az az
érzésünk, nem is Marston volt a legizgalmasabb figura ebben a képletben – a
férfi halála után két özvegye 38 éven át élt együtt, és nevelgették a Wonder
Woman atyjától született gyerekeiket.
Extrák: Werkfilm,
kisfilm Wonder Womanről.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/05 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13662 |
