Alföldi Nóra
Finding Your Feet –
brit, 2017. Rendezte: Richard Loncraine. Írta: Nick Moorcroft és Meg Leonard.
Kép: John Pardue. Zene: Michael J. McEvoy. Szereplők: Imelda Staunton (Sandra),
Timothy Spall (Charlie), Celia Imrie (Bif), Joanna Lumley (Jackie), David
Hayman (Ted). Gyártó: Powder Keg Pictures / Eclipse Films. Forgalmazó: Cirko
Film. Feliratos. 111 perc.
A brit filmipar
sikerének egyik kulcsa, hogy mindig kiválóan méri fel a közönségigényeket, és
ha egyszer rátapint egy trendre, akkor ahhoz bulldogharapás erejével és
kitartásával ragaszkodik. Az utóbbi években például elsődleges célközönségének
a friss nyugdíjas, ám igen virulens generációt tekinti: elég, ha csak a nagyobb
szabású, Oscarra gyúrt filmeket nézzük. A tendenciát azonban kisebb lélegzetű
művekben is érvényesíti, ilyen Richard Loncraine tipikusan brit kisrealista, Táncterápia című filmje, amely minden
köntörfalazás nélkül tűzi zászlajára a mostanában felkapott „az igazi élet a
nyugdíjjal kezdődik” és „a hatvan az új negyven” futamokat. Van ebben ráció,
hiszen a jelenlegi 60-as generáció bőségesen áldoz a szórakozás oltárán, sőt az
utazgatások, éttermezések és bulizgatások közepette moziba is jár.
Loncraine filmjének
főhőse Sandra, aki miután csalfa férjét leleplezi, hátrahagyva luxus életét,
bohém húgához költözik, aki nyugalmas éveit füvezéssel, haverozással, öko-bio
háztartásvezetéssel tölti idejét, lendületét táncházba járásból meríti. Sandra
eleinte tömény sznobériával kezeli a helyzetet, az önsajnálatból menekülve
azonban csatlakozik a kissé darabosan mozgó tánckarhoz és ezzel természetesen
egy új élet és egy új románc körvonalai rajzolódnak ki előtte. Loncraine nagyon
jó ütemben, ízléses humorral és pont ideális mennyiségű empátiával bontogatja a
kapuzárás utáni történetet és szerencsére sehol nem rondít bele se ízléstelen
nyugger-poénokkal. A Táncterápia
minden olyan elemmel rendelkezik, amelyeket egy brit komédiától elvárunk:
sorakoznak benne a szívmelengető karakterek, működik a nyers cinizmus, amit
néha nyakon öntenek a megható pillanatok. Minden rendesen a helyére van rakva,
simára van vasalva, sehol egy ránc vagy gyűrődés – olyan az egész, mint anyáink
vasárnapi ebédje: otthonos, kényelmes és megbízhatóan hozza az ismerős
színvonalat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13648 |
