Kovács Patrik
The Strangers: Prey at Night
– amerikai, 2018. Rendezte: Johannes Roberts. Írta: Bryan Bertino és Ben Ketai.
Kép: Ryan Samul. Zene: Adrian Johnston. Szereplők: Christina Hendricks (Cindy),
Martin Henderson (Mike), Bailee Madison (Kinsey), Lewis Pullman (Luke). Gyártó:
Rogue Pictures / Fyzz Facility / Intrepid Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 85 perc.
Bár a maga idejében a Hívatlanok költségvetésének sokszorosát
térítette meg a kasszáknál, a publikumnak mégis tíz évet kellett várnia a
B-horror újabb felvonására. Az Éjjeli préda
alcímet viselő második rész ráadásul nem is virtigli folytatás, inkább az előd
cselekményének ujjgyakorlatszerű variációja. Az előzményekből ismert álarcos
pszichopaták ezúttal nem fiatal szerelmespárt terrorizálnak, hanem egy négytagú
családot, akik leruccannak idős rokonaik vidéki lakókocsiparkjába. A történet a
veretes horrorklisék valóságos enciklopédiája: a bárgyú hősöket (joviális
szülők, duzzogó kamaszlány és mamlasz bátyja) egymás után vadásszák le a szúró-
és ütőfegyverekkel felvértezett betolakodók, hogy végül csupán az ifjú, de
rátermett sikolykirálynő ússza meg ép bőrrel a vériszamos kalandot. Bryan
Bertino író (aki a korábbi részt rendezőként is jegyezte) megelégszik a
biztonsági játékkal, a munka dandárját a nosztalgiára bízza: hozzáadott érték
nélkül hasznosítja újra az előző epizód ismerős szituációit és motívumait,
továbbá az, hogy a bestiális támadók kiléte, motivációja feltáratlan marad,
ezúttal még annyira sem képes felcsigázni a nézőt, mint egy évtizeddel
korábban.
Ami a hangulatteremtést
illeti, az alkotók e téren is opportunisták, és beérik a slasher patinás múltja előtti főhajtással: a közegábrázolás a Péntek 13 és A texasi láncfűrészes mészárlás hatásáról árulkodik (ráadásul
utóbbi emblematikus zárlatát szemérmetlenül kopírozza a film), a hangsávon
pedig a hetvenes-nyolcvanas évek popslágerei bömbölnek. A feszültségépítés
többnyire alacsony színvonalú hatásösszetevőkön (sokkeffektek, jump scare) nyugszik, egy-egy lassabb
sodrású, minuciózus hajszajelenet viszont bizsergetően izgalmas. Ezek viszont
ritka kivételek, s a Hívatlanok
második része sem nem igazán félelmetes, sem a középosztálybeli komfortérzet
megrendüléséről – és az ebből fakadó káoszélményről – nem tud hitelesen
regélni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13644 |
