Kovács Kata
Les fantômes d’Ismaël –
francia, 2017. Rendezte: Arnaud Desplechin. Írta: Julie Peyr és Léa Mysius.
Kép: Irina Lubtchansky. Zene: Grégorie Hetzel. Szereplők: Mathieu Amalric (Ismaël), Marion Cotillard (Carlotta),
Charlotte Gainsbourgh (Sylvia), Louis Garrel (Ivan), Alba Rohrwacher (Arielle).
Gyártó: Why Not Productions. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 114 perc.
A francia film
melodrámákkal híressé vált veteránja, Arnaud Desplechin (Karácsonyi történet, Fiatal
éveim) cannes-i nyitófilmjével pályája fontosabb toposzait – múltbéli
titkok, családi és művészi konfliktusok, a fiatalság és a nagy szerelmek
eltűnése – és természetesen állandó színészét (Mathieu Amalric) is vászonra
citálja. Amalric a 2004-es Ha te nem
lennél-ben ugyanezen a néven szereplő, szinte azonos figurát játssza, egy
középkorú, bohó, depressziós, gyűrött arcú művészt, aki érzékeny alkotói
világában éppúgy, mint zavaros magánéletében lázasan, álmatlanul és kétségektől
gyötörten bolyong. Életét múltbéli tragédiák és titkok övezik, közben pedig
dolgozik legújabb rendezésén („film a filmben”), melynek főszereplője egy
többszörös művészi alteregóként (Desplechin/ Ismaël) is értelmezhető kém-diplomata. Ismaël új filmje rendezése közben az asztrofizikus Sylvia szeretője,
de váratlanul felbukkan húsz éve rejtélyesen elveszített, és immár halottnak
hitt felesége, Carlotta az életükben. A film egyik legmeggyőzőbb jelenetében Ismaël felkeresi Carlotta apját, aki
ugyancsak rendező, és akit szintén soha nem hagyott nyugodni lánya eltűnése (a
magyar származású, francia újhullámban híressé vált Szabó László alakítja).
A két, stílusát és
műfaját tekintve eltérő történetszál (Ismaël a szerelmi háromszög melodrámájában, valamint az általa
rendezett kémfilm), az elidegenítő hatások, kamerába mondott monológok,
színpadias elemek, gyors hangnembeli váltások miatt zavaros összhatást kelt,
nehezen illeszkedik, és maga a sztárparádés párkapcsolati dráma is érdektelen
és meglehetősen steril, holott a főszerepeket alakító színészek kiválóak. A
rusztikus tengerparti villában játszódó vívódás a két izgalmas nő és a gyötrődő
művész között mindvégig kidolgozatlan és steril, ahhoz viszont nem elég
hangsúlyosak a tónusváltások, hogy a frivolságán olyan jól elszórakozzunk, mint
mondjuk a Vicky Cristina Barcelona
vonatkozó szerelmi civódásain.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13640 |
