Ádám Péter
Játékfilm a ‘68-as Godard-ról.
1966-ban egy tizenkilenc
éves francia lány megbukik az érettségin, és egy dél-franciaországi házban
készül a pótérettségire. Itt ismerkedik meg a nála tizenhét évvel idősebb
világhírű filmrendezővel. A svájci születésű filmes, aki 37 éves korára már jó
tíz mozit jegyzett, Jean-Luc Godard, a lány pedig nem más, mint az író François
Mauriac unokája, az az Anne Wiazemsky, aki Robert Bresson 1966-os Vétlen Baltazárjában Marie szerepét
alakította. Godard bőszen udvarol a lánynak, akit a rákövetkező évben feleségül
is vesz, sőt, a készülő La Chinoise
(1967) főszerepével is megbízza. Mindezt Anne Wiazemsy részletesen elmeséli
2012-es Une année studieuse (Szorgalmas év) című
visszaemlékezés-kötetében. A házaspár 1968 áprilisában, nem sokkal a
diákzavargások kitörése előtt, az Élysée-palota környékéről átköltözik a Latin
negyedbeli rue Saint-Jacques-ba. De ez a mozgalmas év már újabb visszaemlékezés-kötet,
a 2015-ös Un an après (Egy évvel később) témája.
Godard-nak azért olyan
mély megrázkódtatás 1968, mert a minden tekintélyt és hagyományt megkérdőjelező
diáklázadás az ő addigi filmjeinek, vagy ahogyan ő mondja, a mozi „romantikus
felfogásának” sem kegyelmez. A filmrendezőnek 1968 az elbizonytalanodás, az útkeresés,
az addigi filmjeivel való radikális szakítás éve, és az alkotói válság –
hozzáadódva Godard amúgy sem egyszerű karakteréhez – lassan, de biztosan a
házaspár szerelmi kapcsolatát is aláássa. Különös paradoxon, hogy Godard, aki
teljes mellszélességgel kiáll a női egyenjogúságért is küzdő diákok mellett,
bár ennek nincs tudatában, maga is a férfi-centrikus régi világ képviselője. Anne
Wiazemsky, akinek nincs se bankszámlája, se csekkfüzete, teljesen ki van
szolgáltatva a feleségét magántulajdonként kezelő Godard kénye-kedvének.
Michel Hazanavicius
legújabb alkotása, a 2017-es cannes-i filmfesztiválon bemutatkozó Le Redoutable (A rettenetes – más címen: Godard
Mon Amour) az imént ismertetett két visszaemlékezés-kötet adaptációja. Az
1967-ben vízre bocsájtott francia tengeralattjáró, a Le Redoutable nemcsak időben helyezi el a történteket, metafora is
egyben, a mindenkit rettegésben tartó rendezői karakter és a házaspár zárt
világának metaforája. Hazanavicius nem a szerelmi kapcsolatot, hanem a rendező
narcisztikus személyiségét állítja középpontba. A rendőr-attak elől menekülő
Godard-nak – 1968 májusában vagyunk – a filmben háromszor esik le, és törik ripityára
a szemüvege. A rendező vaksin pislog, mint aki eszményített önmagán és önnön
rögeszméin kívül semmit sem lát a környező valóságból. Szó, ami szó, a Louis
Garrel által nagyszerűen alakított fiatal Jean-Luc Godard eléggé ellenszenves egy
figura. Közönséges, önző, feleségére (szakmailag is) féltékeny, megkeseredett, öntelt
és kioktató férfi, akinek életszükséglete, hogy állandóan sokkolja, provokálja
környezetét, és bebizonyítsa, hogy mind politikailag, mind filmrendezőként
mindig több lépéssel előbbre tart a többiekhez képest.
Azt eddig is lehetett
tudni, hogy Michel Hazanavicius nagy mestere a pastiche-nak. Az OSS 117 például a kémfilmeknek, az
emlékezetes L’Artiste pedig a
némafilmek paródiája. Csakhogy új munkájának hőse a modern mozi legtalálékonyabb
alkotóegyénisége. Akit Hazanavicius olyan mély alkotói válságban állít elibénk,
amely Godard egész későbbi pályáját meghatározza, és amelynek következtében
nemcsak a barátaival szakad meg a kapcsolata, de fiatal felesége is örökre
elhidegült tőle. A film azonban ezt a Godard és Anne Wiazemsky életében (és Franciaország
történelmében is) kulcsfontosságú időszakot, ami rengeteg gyötrődést hozott a Kifulladásig rendezőjének, és rengeteg
fájdalmat a fiatal feleségnek, nagyon sekélyesen, felületesen ábrázolja. Jellemző,
hogy a korszak nagy vitáiból is csak a legüresebb klisék és legnevetségesebb közhelyek
kerültek be a dialógusba. Mintha a rendező nem volna tisztában a történet
tragikus dimenziójával, mindazzal a szenvedéssel és fájdalommal, ami együtt
járt az alkotói válsággal és az ábrázolt párkapcsolattal, valamint az új
eszmékkel, új érzésekkel szembenéző francia társadalom sorsfordulójával.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/05 13-13. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13639 |
