Kovács Patrik
Brawl in Cell Block 99 –
amerikai, 2017. Rendezte: S. Craig Zahler. Szereplők: Vince Vaughn, Jennifer
Carpenter, Don Johnson. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.
S. Craig Zahler már
rendezői debütálásával oroszlánkarmokat villantott: a Csontok és skalpokban az útiwestern és a vérbő exploitation kötött
egymással lázálomszerű vadházasságot. Az opuszt nemcsak mesteri
feszültségkezelése repítette a csúcsra, hanem az is, hogy a direktor B-filmes
viszonylatban párját ritkító precizitással építette fel karaktereit, s kivált
azok csapatdinamikáját. Zahler második mozijának alapszituációja szerényebb
ambíciókat ígér ugyan, ám a kivitelezés erre fölényesen rácáfol. A Büntető ököl Bradley-je (Vince Vaughn) egy
balul sikerült drogüzletet követően börtönben találja magát, hoppon maradt
kliense pedig válaszút elé állítja: megöleti várandós feleségét és születendő
gyermeküket, ha hősünk nem iktat ki egy rivális bűnözőt. A célszemély azonban
egy szigorúan őrzött fegyintézetben raboskodik, és Bradley-nek is ide kell
eljutnia: útját egyre nyirkosabb-sötétebb zárkák és brutálisabb smasszerek
szegélyezik.
Markáns stílusváltás
ugyan nem történt a Csontok és skalpokhoz
képest, ám a fókusz ezúttal jelentősen szűkebb. Ez egyrészt a cselekménytér
korlátozásán (a szüzsé csaknem kétharmada keskeny börtönfolyosókon és
levegőtlen cellákban játszódik), másrészt a szikárabb elbeszélői stíluson
érhető tetten. A Büntető ököl
hamisítatlan „egyszemélyes” bosszúfilm, s feltűnően dialógusszegény: a főhős
profilját inkább egy-egy szuggesztív tekintet vagy kőkemény bunyójelenet
rajzolja ki. A ritkábban előforduló pimasz, játékos egysorosok viszont az
akasztófahumor koromfeketéjével festik meg az eszeveszetten brutális képeket
is. Zahler egyébiránt – előző művéhez hasonlóan – csínján bánik az
akciójelenetekkel: szinte az utolsó negyedóráig takarékra állítja őket, és
inkább a közegábrázolásra összpontosít. A sanyarú börtönmiliő kidolgozottsága
pedig még akkor is pazar, ha az első, lassabb sodrású játékrészben a rendező
többször is leülteti a filmet. Bradley fogvatartóival szembeni állhatatos
lázadása viszont akár alig leplezetett rendszerkritikaként is tételezhető lenne
(főként Don Johnson börtönparancsnokának kéjes szadizmusa fényében), ám a
zárlat egyértelműsíti, hogy a Büntető
ököl nem is állhatna távolabb az efféle indíttatástól.
Zahler – miként a Csontok és skalpok esetében – a
célegyenesben átütemezi a dramaturgiát: a fontolva haladást pergő ritmusra, a
diszkrétebb harci mozzanatokat ultraerőszakos leszámolásokra cseréli. Olyan
kendőzetlenül szcenírozza, ahogy Bradley csontokat tör szilánkosra, végtagokat
hajlít, arcokat borít vérbe, hogy Tarantino vagy Park Chan-wook is megsüvegelné
e gátlástalan, ám szórakoztató öncélúságot. Még a színészek is lubickolnak: a
fizikumát tekintve is e szerepkörre született Vince Vaughn bátran vedli le
komikusi manírjait, Udo Kier vérfagyasztó, Jennifer Carpenter szép és érzékeny.
Itt volna az ideje, hogy az eddig mindig uzsonnapénzből dolgozó Zahler végre
tisztes költségvetéssel vághasson neki következő munkájának.
Extrák: Így készült a Büntető ököl (magyar felirattal).
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13624 |
