Nevelős Zoltán
Philip Ridley, 32 éves angol filmrendező, író és festőművész a British Council és a Titanic vendége.
Már ismert regényíró és színpadi szerző volt, amikor A bőr tükrével a nemzetközi fesztiválok ünnepelt elsőfilmese lett. A film egy nyolcéves kisfiú, Seth tapasztalatain keresztül, a rémálmok logikáját használva mesél el egy történetet a nagy amerikai alföld végtelen búzaföldjeinek egyik elhagyatott szögletéből. Az eseménytelenséget egyre gyakoribb gyilkosságok zavarják meg, Seth pedig hiába próbál meg beavatkozni a dolgok menetébe, a tragédia bekövetkezte után döbben csak rá, hogy zavaros képzelete mindvégig félrevezette őt. A fiú kerekre nyílt szemével nézve a világ groteszk és félelmetes, a felnőttek szinte kivétel nélkül torzak, testi vagy lelki sérültek.
A történet felkavaró hatását csak fokozza Nick Bicât gyönyörű, harsány „angol barokkos” zenéje és a jelenetek érzelmi hőfokát követő lendületes kameramozgás. A színek, a hullámzó búzatáblák ragyogó sárgája, az ég szinte természetfölötti árnyalatokat öltő kékje, az épületbelsők barnás, szűrt fénye teszi álomszerűvé a film képi világát, amelyben fekete-fehérbe, szürkébe, barnába öltözött figurák mozognak.
A dialógusok rövidek, alig hangzik el egy-két monológ, és noha a szövegkönyv egyes részei szinte versszerűen szépek és tömörek, mégsem ezek hozzák létre a film drámai szerkezetét.
A Darkly Noon Passiója úgyanígy a látványra épít. A helyszín ezúttal egy erdő valahol Amerikában. Az erdő tisztásán tiszta udvar, rendes ház, ahová egy nap fura szerzet állít be: Darkly Noon, egy ifjú, aki kiirtott szektájának talán utolsó túlélője. Callie, a ház aranyhajú úrnője befogadja és ápolni kezdi a fiút, akiben csakhamar heves, bár mindvégig elfojtott vonzalom ébred a lány iránt. Amikor Callie szeretője, Clay, a koporsókészítő is megérkezik, Darklyban a reménytelen szerelem és a vágy miatt érzett bűntudat összekavarodik. Hallucinációi támadnak, rögeszméjévé válik, hogy küldetése van: megtisztítani az erdőt a bűnös lelkektől. Amikor Clay egy összezördülés után elkergeti, Darkly úgy érzi, ütött az óra, és rohamra indul Callie háza ellen.
A történet mindvégig az erdő zárt világában játszódik – az idő mintha megállt volna. Meseszerű alakok tűnnek fel: erdei anyóka (vagy boszorkány), cirkuszosok kiselefánttal és a legmeghökkentőbb jelenés: egy hatalmas ezüstcipő, amint a folyón úszik hatalmas sziklák tövében. A film képi világa sem kevésbé varázslatos, Ridley ezúttal leginkább aranyba mártogatta ecsetjét, az erdő zöldjét is szinte elmossa a napsugarak aranyfényű ragyogása.
A céltudatosan felépített elbeszélés a pszichológiai krimit bevett szerkezetét követi. Bicât kísérőzenéje, amely most különösen ütőhangszerekre épül, valamint a hevesebb jelenetek hirtelen, expresszív vágástechnikája ugyanígy a film thriller-jellegét erősítik. Mindezek a hatáselemek az apokaliptikus zárójelenetben működnek a legszebben: rémült tekinteteket, süvítő öklöket, zuhanó testeket látunk lázas, rövid vágásokban, a háttérben elektromos robbanások, lángoló házfalak, a hangszórókból pedig a zene feltartóztathatatlan ritmusa dübörög.
Philip Ridley noha három különböző művészeti ágban is tevékenykedik, koherens alkotó, aki hagyományos, vagy ha úgy tetszik, időtlen jelek és módszerek felhasználásával képes eredeti és félreismerhetetlenül mai műveket létrehozni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1996/10 24. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1361 |
