Kránicz Bence
Black
Panther – amerikai, 2018. Rendezte: Ryan Coogler. Írta: Joe Robert Cole. Kép:
Rachel Morrison. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Chadwick Boseman (T’Chalia),
Michael B. Jordan (Stevens), Lupita Nyongo (Nakia), Martin Freeman (Ross),
Danai Gurira (Okoye). Gyártó: Marvel Studios. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 134 perc.
Nem a
legfrissebb Marvel-adaptáció az első fekete szuperhősfilm, de a hatalmas
közönségréteget megszólítani képes fősodorban most kaptak először teret
napjaink fekete polgárjogi törekvései, a Black Lives Matter mozgalom
jelmondatai és eredményei. Ez pedig akkor is értékes filmmé tenné a Fekete Párducot, ha egyébiránt teljesen
elhibázott, vagy inkább, ami a Marvel-termés átlagára jellemző, középszerű és
unalmas produkció lenne. Ennél azonban Ryan Coogler tehetségesebb rendező, és
most kellő szabadságot is kapott.
Amíg
a sikeres Penge sorozat a
félvámpírlét idegenségére fordította le a fekete bőrszín kódjait, az óvatos
társadalomkritikával próbálkozó, 1993-as Meteorember
pedig eltűnt a süllyesztőben, addig a Fekete
Párducra borítékolhatóan sokan fognak figyelni.
Magyar
nézőként kissé úgy érezhetjük, távol maradunk a történet valódi jelentőségétől,
de ha nem is érezzük a bőrünkön, azért megértjük, hogy ez a film erőt adhat
rengeteg afroamerikai gyereknek, akik eddig a hófehér Thor, Amerika kapitány
vagy Pókember kalandjaiba élhették bele magukat. Coogler előző filmjében, a Creedben is egy fehér mítosz, a
Rocky-történet átszínezésével kísérletezett, a Stan Lee és Jack Kirby által a
60-as évek közepén kitalált afrikai szuperhős tehát tökéletesen illik szerzői
szándékaihoz. A cselekmény az üzembiztos Marvel-elődökét idézi, a díszletvilág
impozáns – bár nyilván gátlástalanul kutyulja össze egy rakás afrikai ország
vizuális kultúráját –, a lényeg viszont a fekete büszkeség, amely a sokszor
látott, de ma is átélhető, Martin Luther King és Malcolm X szembenállásával
kirajzolható konfliktuson keresztül jelenik meg. A Fekete Párduc a béke filmje, a saját határait tágító Marvel-széria
népszerűségét tekintve pedig jó okunk van azt gondolni, hogy az efféle
filmeknek valóban lehet némi társadalomgyógyító ereje.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13604 |
