Alföldi Nóra
Le
fidèle – francia-belga, 2017. Rendezte: Michaël R. Roskam. Írta: Thomas
Bidegain és Noé Debré. Kép: Nicolas Karakatsanis. Zene: Raf Keunen. Szereplők:
Matthias Schoenaerts (Gigi), Adèle Exarchopoulos (Bibi), Eric De Staercke
(Freddy), Jean-Benoît Ugeux (Serge), Nabil Missoumi (Younes). Gyártó: Savage
Film / Stone Angels. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 130 perc.
Michaël
R. Roskam legújabb filmje tulajdonképpen mindent tartalmaz, amit egy izgi
mozitól elvár az ember: van benne szexi szerelmespár, csók és könny, akciók,
száguldások, menő autók. Ha valamiért, hát ezekért igazán jár neki a dicsőség,
manapság nagyvásznon ritkán láthatók ezek a látványosságok ilyen mennyiségben
és viszonylag ízlésesen halmozva. A film főhőse két jobb sorsra érdemes
szerelmes – Gigi a gazdag, sármos bankrabló és Bibi, az autóversenyző a felső
tízezerből. Szenvedélyes kapcsolatukat először Gigi bűnöző életvitelével
kapcsolatos titkolózásai, majd az „utolsó nagy buli” utáni kötelező lebukás és
annak következményei teszik próbára, minek következtében, lassan minden
tönkremegy és elrohad körülöttük, kudarcaik felemésztik őket is. Roskam mindezt
két külön fejezetben bontja ki – a boldogság periódusa és maga az izgalmas heist a férfi szemszögéből bomlik ki,
míg a Bibinek szánt második rész a film felétől szenvedéssel és borongós
tónusokkal teli.
Ha a történet
alapján esetleg 80-as évek szaftosan melodramatikus akciófilmjei jutnának
valaki eszébe, nem téved nagyot, Roskam bevallottan megszállott Michael
Mann-rajongó. Úgy tetszik megpróbálta kedvenc rendezője fordulatait a belga táj
barnálló szürkeségébe és az európaibb konvenciók felé tolni: nem annyira az
akciók vagy a kiélezett összecsapások precíz kidolgozására koncentrál, sokkal
inkább az emberi kapcsolatok és lelkek megroppanását vizslatja. Nagy kockázatot
vállal ezzel, igen rizikós dolog egy filmet ilyen bátran elfelezni és az
izgalmas bűnügyi sztorit frusztráló és könnyfakasztó melodrámába fordítani. A
figurák azonban szerencsére szerethetők és képesek a kínlódásaik közepette is
szimpátiát kiváltani a nézőből, a rendező mindkét fronton pazarul épít
feszültséget, a film látványvilága is kidolgozott. Érthető viszont mű körüli
esetleges fanyalgás, nem mindenki vevő erre a két összeboronált műfajra, sem a
hirtelen hangulatváltozásokra.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13603 |
