Sepsi László
Busanhaeng – koreai, 2016. Rendezte: Yeon Sang-ho. Írta: Park Joo-suk.
Kép: Lee Hyung-deok. Zene: Jang Young-gyu. Szereplők: Jung Yu-mi
(Seong-kyeong), Gong Yoo (Seok-woo), Kim Su-an (Su-an), Ma Dong-seok
(Sang-hwa), Ahn So-hee (Jion-hee). Gyártó: Next Entertainment World. Forgalmazó:
Pannónia Entertainment. Feliratos.
118 perc.
Általában
a közlekedési eszközökön játszódó horrorfilmek egyik legfőbb erénye, hogy
olcsók: egyetlen szűkös belső képes egyszerre megadni a sebesség és a
kiszolgáltatottság érzetét, függetlenül attól, hogy maszkos gyilkosok
portyáznak a vagonok közt vagy kígyók szabadultak el a fedélzeten. De a Snowpiercer apokaliptikus zakatolását
zombikkal kombináló Vonat Busanba nem
a büdzsét akarja lefaragni az utastérbe szorított öldökléssel: miközben
feszültségforrásként ötletesen kihasználja a vonat belső terének adottságait
(nyíló-csukódó ajtók, kúszás-mászás a csomagtartó polcon), a száguldás a kötött
pályán és a katasztrófa sújtotta állomások nagytotáljai egyszerre hoznak
lendületet és grandiozitást Yeon Sang-ho akcióhorrorjába.
Ugyanakkor
az, hogy pár éven belül egy újabb dél-koreai blockbuster választotta
helyszínéül és központi motívumául a világégés után is tovább száguldó vonatot,
nem csupán a jármű adottságai és a műfaji hatáskeltő elemek viszonya felől
nézve tanulságos. A Vonat Busanba,
épphogy felskiccelt, egyértelmű társadalmi osztályokhoz sorolható karaktereivel
újra egy világrend végéről beszél, amelyben a vonat adottságai visszautalnak a
modernitás néhány jellemzőjére, tagoltsága megfeleltethető az osztálylétrának,
száguldása pedig az ipari forradalmak utáni gyorsulás tapasztalatának. A
vonatban rekedt, együttműködésre alig képes kisközösséget fenyegeti a
fertőzöttek biomasszája, amely a film egyik visszatérő motívumaként szó szerint
beömlik a gyenge védelmet nyújtó plexiüvegen át: belül egy fenntarthatatlan,
előre rögzített szerepekre épülő rendszer, odakint a differenciálatlan, minden
identitást felszámoló tömeg. Hasonlóan a közelmúlt olyan (poszt)apokaliptikus
fikcióihoz, mint a Kiéhezettek vagy
Joe Hill Spórája, a Vonat Busanba is a gyerek-motívumban
látja meg a fényt az alagút végén: a vonatot ki kell siklatni, de valami talán
még lehet utána.
Sepsi László
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13600 |
