Sándor Anna
Maze
Runner: The Death Cure – amerikai, 2018. Rendezte: Wes Ball. Írta: James
Dashner regényéből T.S. Nowlin. Kép: Pados Gyula. Zene: John Paesano.
Szereplők: Dylan O’Brien (Thomas), Kyle Scodelario (Teresa), Thomas
Brodie-Sangster (Newt), Patricia Clarkson (Paige), Ki Long Lee (Minho). Gyártó:
20th Century Fox / Gotham Group. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 142 perc.
A young adult disztópiák hullámának
érdektelen és megkésett sereghajtója Az
útvesztő-trilógia záró darabja. Az első két film alapján semmi különösebben
figyelemreméltót nem lehetett várni tőle, ez a lelketlen akciójeleneteket
halmozó csinn-bumm cirkusz ugyanakkor olyan szélsőségesen figyelmen kívül
hagyja a történetben dolgozó morális feszültséget, hogy akaratlanul mégis egy
attitűd és a gyártósor kritikájává válik.
Az
előző részekben megismert kamaszok teste stressznek kitéve olyan enzimet
termel, amiből kinyerhető az emberiséget fenyegető vírus ellenszere, ezért a
Veszett nevű kutatószervezet halálos útvesztőkben tanulmányozza őket. Thomas
vezetésével a fiúk kijutnak, odakint viszont a fertőzöttek és az egészségesek
egyaránt veszélyesek rájuk. Az idei Halálkúra
nem firtatja, hogy míg a Veszett módszerei etikailag abszolút kifogásolhatóak,
Thomast is csak a saját és barátai túlélése érdekli, hiába függ tőlük az emberi
faj megmentésének lehetősége. Az olyan rendszerbomlasztó, önfeláldozásra kész
YA-hősökhöz képest, mint Katniss (Éhezők
viadala) vagy Tris (A beavatott),
akik egyre nagyobb közösségért állnak ki, Thomas elvakultan önző. Tettei pedig
a görög sorstragédiákat idéző csavarokkal vezetnek azokhoz a veszteségekhez,
amik az egész vállalkozását megkérdőjelezik: az ábrázolása és viselkedése közti
ellentét felborítja a filmet.
A
trilógiát rendező Wes Ballt láthatóan nem foglalkoztatta, hogy egy potenciális
antagonista, de minimum antihős elfogult nézőpontfilmjét forgatja, így a
komplex problematikával teljesen ellentétes előjelű, bejáratott sablonokkal
akarja elmondani a történetet, hogy a gyártók még egyet kaszáljanak a YA
disztópiákon. Ez a látványos és akcióvezérelt, ám kisiklott koncepció végül már
kifejezetten emlékeztet a Veszett módszereire: mindkét esetben felnőttek
nyerészkednek az extrém hatásoknak kitett tiniken.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13599 |
