Soós Tamás Dénes
Jusqu’à
la garde – francia, 2017. Rendezte és írta: Xavier Legrand. Kép: Marie Doller.
Szereplők: Léa Drucker (Miriam), Denis Ménochet (Antoine), Thomas Gioria
(Julien), Mathilde Auneveux (Joséphine). Gyártó: KG Productions. Forgalmazó:
Mozinet. Feliratos. 93 perc.
Levegőtlen
tárgyalóterem, a morózus szülők helyett az ügyvédek beszélnek. Kapjon láthatási
jogot az apa? Van alapja a vádaknak, miszerint erőszakos a családfő, vagy csak
a házasságából menekülő anya nevelte olyan hatásosan ellene a gyerekeit, hogy
már ők sem akarnak találkozni vele? A Láthatás
eleinte hatásosan bizonytalanít el afelől, hogy ki a rosszfiú – ha van
egyáltalán – ebben a válásban, mert Xavier Legrand épp ezen a kerülőúton
haladva tudja felfejteni a családon belüli erőszak valódi természetét, és
figyelmeztetni rá, hogy ami kívülről eldönthetetlen patthelyzetnek tűnik, azt
belülről lázas, fojtogató szorongásként éli meg az áldozat. Legrand már-már
elviselhetetlenül feszült jelenetekben forgatja le a Kramer Kramer ellen antitézisét, amikor szép lassan felfedi az
antagonistáját, majd fel is vázolja a magát áldozatnak látó és láttató,
érzelmekkel és az erőszak ígéretével egyaránt zsaroló ember karakterrajzát.
Kétségtelen,
hogy a film legfeltűnőbb erénye a kifinomult, sosem túlzó színészi játék, a
gyerekszínészként indult Legrand pedig még a Floridai álom Oscar-jelölt tehetségénél, Brooklynn Prince-énél is
érzékenyebb alakítást hív elő a másfél órát – hitelesen(!) – végigsíró kisfiúból,
az elsőfilmes Thomas Gioriából. De a Láthatást
nem véletlenül díjazták tavaly Ezüst Oroszlánnal Velencében: a látszólag
eszköztelen film valójában dramaturgiai mestermunka, olyasmi, amit a Dardenne
fivérek forgatnának, ha felfedeznék a bennük élő Hitchcock-rajongót.
Kísérőzenét nem hallunk, mert nincs, ami megszépítené ezt a klausztrofób
történetet, a szereplőket mindenhova követő, hosszú és naturalista beállítások
pedig azt sulykolják, hogy a családon belüli erőszak ördögi köréből pokolian
nehéz kiszakadni, hiába menekül előle az ember. Ezt húzza alá a folyamatosan
gyülemlő félelem, a boldog pillanatokat váratlanul felzabáló pánik, és ezt
pácolja csatakos suspense-be a Ragyogás
fürdőszoba-jelenetének eddigi talán legfeszültebb átdolgozása is a fináléban. A
Láthatás egy feldúlt, érzelmi alapú
vádirat, amit lehetetlen kiradírozni az emlékezetünkből.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13595 |
