Varga Balázs
A bomlás mindent és
mindenkit elér. A film sem halhatatlan.
Hamlet mindig változik,
Hamlet maradandó. Hamlet konstans. Ahogy a matematikában vannak konstansok,
olyan állandó értékek, mint a pi, amelyről ugyan nem tudjuk, hogy mennyi, csak
azt, hogy egy konkrét, rögzített érték, úgy talán a kultúrában is beszélhetünk
konstansokról. Ha igen, Shakespeare Hamletje
bizonyosan közéjük tartozik. Olyan kulturális állandó, amelyről nem tudjuk,
hogy „mennyi”, ezért mindig újra és tovább kell számolnunk – de folyton
számolunk vele.
A Hamlet mindenkié. Mindenki ismeri. Tud róla. Tudja idézni, és idézi
is. A Hamlettel bármit meg lehet
csinálni, hisz mindent kibír. Újraírható, újraolvasható és újraértelmezhető.
Hamlet ott van a Star Trekben és a Simpson családban. Pár éve Ryan North
egy Kickstarteres pénzgyűjtés után útválasztós verzióban írta újra a drámát.
Könyve a „Lenni vagy nem lenni” dilemmáját elágazó ösvényes narratívákra
fordította át, amelyben az olvasó választhatott, hogy Hamlet, Ofélia vagy
Hamlet apja szerepéből járja végig az útválasztós történetet.
A legkülönfélébb
színházi, filmes és popkulturális Hamlet-verziókhoz,
utalásokhoz és remixekhez képest Lichter Péter és Máté Bori friss experimentális
filmje, a The Rub kifejezetten
tisztelettudó értelmezés. Tisztelettudó, sőt hagyománykövető, amennyiben nem
variálja át a történetet (ahogy tette azt például Ian McEwan tavaly megjelent Dióhéjba zárva című könyvében), hanem
egy bevett értelmezésből indul ki, és annak radikális, zsigeri és furcsa
továbbgondolásával áll elő. A The Rub
tudatfilm vagy tudatfolyam: úgy vezeti elő a drámát, illetve a drámai szöveget,
mint egy belső monológot. Nem a Hamlet
tudatdrámaként értelmezése az újdonság tehát (hogy csak egy emlékezetes és fontos
magyar példát mondjunk, az 1980-as évek elején Bódy Gábor úgy vitte színre
Győrben a Hamletet, mintha a főhős
agyában játszódna a történet), hanem az, amit és ahogy a drámával ez a film
kezd.
Lichter Péter hosszú
évek óta szisztematikusan, töretlen lelkesedéssel kutatja és képviseli az
experimentális filmek és ezen belül a magyar kísérleti film történetét. (http://lichterpeter.blogspot.hu/) Doktori dolgozatát
fősodorbeli amerikai klasszikusok és az avantgarde film kapcsolatáról írta.
Mainstream és avantgarde szépen összehurkolódik ebben a mostani filmben is. Lichter
tudja, miért fontos a hagyomány ismerete, milyen benne lenni egy hagyományban
vagy akár különböző hagyományokban – és azt is tudja, milyen egyedül vagy
kevesen lenni, hiszen az experimentális, kísérleti, underground film immár csak
egy szűk csoport, néhány ember ügyének tűnik a mai hazai filmes és kulturális
környezetben. Ebben a szűk csoportban, Lichter filmjei körül, azért a kortárs
magyar próza, költészet és kritika több prominense benne van. A pár éve készült
experimentális etűd, a Rimbaud
szövegét Kele Fodor Ákos, Nemes Z. Márió és Mestyán Ádám írták, a tavalyi
poszt(apokaliptikus)horror, a Fagyott
május pedig Bartók Imre forgatókönyvén alapult.
Az elmúlt bő év amúgy
már önmagában elég erős sorozat. 2017-ben jelent meg a Lichter kísérleti
filmről szóló (többnyire a Filmvilágban megjelent) írásait egybegyűjtő kötet (A láthatatlan birodalom), került, ha
szűk körben is, de mozikba a Fagyott
május, 2018-at pedig a The Rub
nyitja. A Hamlet-filmet Lichter Máté Borival készítette együtt, aki pár éve az
ő kísérleti filmes kurzusaira is járt az ELTÉ-n, tavaly pedig önálló kísérleti
etűdjével (The Headless Appearance) a
Berlinale párhuzamos szekciójában, a Kritikusok Hetében debütált. Ott, ahol
idén a The Rub is bemutatkozik.
Lichter és Máté filmje
tehát vagány kísérlet. Mentális film. Experimentális. Be a tudatba, vissza a
múltba. Hamletet úgyis fejből kell idézni. Már az elején megkapjuk a
nagymonológot, nem véletlenül, a cím is innen van. Hiszen a „Lenni vagy nem
lenni” monológban hangzik el a „bökkenő” vagy „baj” szó (az első Arany János, a
második a film által használt Nádasdy Ádám-féle fordítás). Egészében idézve: „A
halál: alvás; az alvás: talán álom – itt a baj: hogy milyen álmok jönnek a
halálban, mikor az élet gubancát leráztuk, ez meggondolkodtat”. Milyen álmok
jönnek: ez a nagy kérdés. Ez Hamlet kérdése, ez a film kérdése, és a film
szerint ez a filmkultúra vagy a filmes örökség egyik nagy kérdése is.
A The Rub az enyészet filmje. Alkotói régi celluloid tekercseket
ástak el a földben, többek között rohadó gyümölcsökkel együtt, és hagyták a
nyersanyagot lebomlani, átalakulni. Az ily módon komposztált tekercseket utána
további kezelésnek és beavatkozásoknak vetették alá, újrafotózták, szkennelték
és animálták. A rohadás, a bomlás elképesztő, pszichedelikus képeket és
hatásokat eredményezett. Olykor felismerhető az eredeti tartalom, máskor csak
szétmart formák és harapós színes pacnik maradtak. Az enyészet képei zavarba ejtően
gyönyörűek. Yorick koponyája talán kevésbé rohadt el, mint másé, de a sírból
kiemelve, tudjuk, rettenetes látványt nyújthatott. A bomlás rettenete és
szépsége, megállíthatatlansága, a halál és az enyészet utáni álmok – Lichter
Péter és Máté Bori filmje ezt a motívumkört és asszociációláncot fűzi sajátos,
szuggesztív rendszerbe. Izgalmas nézni és jó hallgatni, mert atmoszférát
teremt, miközben zavarba is hoz.
Szemben a filmgyűjtőkkel
és archivátorokkal, ennek a filmnek az alkotói nem az enyészettől mentették meg
a régi tekercseket, hanem az enyészet érdekében gyűjtötték össze
azokat. Volt közöttük amerikai akciófilm (Terminátor, Jason Bourne),
európai művészfilm, de régi szocialista híradó és tán családi amatőrfilm is. A
bomlás mindent és mindenkit elér. A visszafelé öregedő Benjamin Buttont alakító
Brad Pitt arcát éppúgy átrajzolja, mint a családi felvételeket.
Mi történik a régi
filmekkel? Hol és hogyan élnek tovább? A mozis vetítőfülkében felvett,
stílusukban és textúrájukban a filmből erősen kilógó betétek mintha ezt a
kérdést artikulálnák. A filmemlékezet – álom. Cinetrip, belső, mentális utazás.
A Hamlet szövege és a komposztált
képkockák asszociációtánca tehát nem véletlenszerűen fut egymás mellett. A The Rub jófajta konceptfilm, amelynek
nem szakadnak el egymástól a különféle rétegei. Nagyon különböző dolgokat hoz
össze, de azért megmutatja, hogy van, lehet közük egymáshoz. Ha másért nem,
azért, mert a nagy dolgok és nagy szavak (halál, álom, enyészet) azért csak
egymás körül keringenek.
A kevesebb mint egyetlen
órába sűrített szöveget, ezt a belső monológot Hajdu Szabolcs mondja fel
fanyar, tépelődő hangon. Néhány résznek többször is nekirugaszkodik. Még
egyszer, újra. A beszélő maga is keresi a hangot, a tónust, hogy miként tudná
megszólaltatni, kifejezni a gondolatait. Vannak más hangok is, sőt, röviden
Laurence Olivier is megszólal a filmben Hamletként, szóval maga a monológ is
töredezett, de ami fontos, az az alaphang. A keresés, a tépelődés hangja. Ezért
is szép az inkább csak látszólagos paradoxon, hogy az európai kultúra nagy
konstansa és tépelődő monológja javarészt az amerikai mozikultúra emblematikus
képeivel társítva szólal meg. Van befutónk, kapunk stúdióemblémákat, és van
mottónk is, ami megint egy másik regisztert hív be. Az 1956-os A testrablók támadása című inváziós
sci-fiből vett mondat („Előbb vagy utóbb neked is el kell aludnod”) nemcsak a
fenyegető, pusztító álmot idézi meg (Don Siegel filmjében az embereket álmukban
változtatták érzelemmentes klónokká az idegen gubók), hanem a paranoia, az
önfeladás és konformitás, az ellenségessé és idegenné vált világban utolsóként
állva maradó individuumok mítoszát is. Legyenek azok őrületet tettető és őrülettel
szembesülő dán királyfiak vagy amerikai akcióhősök.
A The Rub moziban az igazi. Moziból való, moziba való. Nyilván
keveseket szólít meg, hisz tömény útifilm. Hosszú szavatosságú anyagból
készült, bízzunk benne, hogy a bomlási ideje sem lesz rövid.
The Rub – magyar kísérleti
film, 2018. Rendező, vágó: Lichter Péter. Társrendező, látványtervező: Máté
Bori. Zene: Horváth Ádám Márton. Szöveg: William Shakespeare: Hamlet (Nádasdy Ádám fordítása): Narrátor:
Hajdu Szabolcs (Hamlet). Producer: Roger Deutsch, Aaron Khandros, Harmi Gábor,
Lichter Péter. 60 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 48-50. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13585 |
