Szíjártó Imre
A
bloguniverzum nagymértékben átalakította a befogadók filmértési stratégiáit.
Valaha
féltucatnyi szakállas és/vagy szemüveges kritikus nyilatkozott filmekről
körülbelül ugyanennyi lapban. A filmek értékelésének könnyűlovasságát a
napilapok alkották, volt továbbá néhány heti- és havilap, amely hasonló
cikkeket közölt. Az elektronikus környezet aztán gyökeresen átalakította a
befogadói közösség kommunikációs közegét, a filmnézési szokásokat és a filmről
való beszéd nyelvét. A kiegyensúlyozott érvelést használó publicisztikai
szövegek helyét átvették a bámulatosan burjánzó blogok illetve azok a szerzők,
akik laikus olvasataikat az ugyancsak hihetetlenül életképes rajongói elméletek
szolgálatába állítják. A blogokat a filmértési gyakorlat olyan
megnyilvánulásaiként érdemes tekinteni, amelyek a nyilvánosság új tereit hozták
létre, és a befogadói magatartás egészen új stratégiáit jelenítik meg. A blogok
sokszínűségét jelzi, hogy az internetes oldalak közölnek forgatási beszámolót,
előzetest, egyszerű filmismertetőt, filmajánlót, közvetlen nézői benyomásokat
összefoglaló naplót, de hagyományosnak mondható filmkritikát és néhány oldalas
kisesszét is. A hatalmas bloguniverzum maga is rétegzett, azaz az úgynevezett
komoly sajtóhoz közel álló oldalaktól a szubverzív felületekig sokfajta fórumot
megtalálhatunk. A blogokon zajló filmértelmező tevékenység nem feltétlenül
szakmai indíttatású, nem analitikus megközelítést valósít meg, közvetlen
élményeken alapszik, és az impresszionisztikus filmértés elemeit tartalmazza. Az
oldalak többsége jellemzően nem értelmező-elemző helyként azonosítja magát,
hanem kifejezetten személyes vélemények közlésére szolgáló felületként –
hozzátehetjük ugyanakkor, hogy az internet előtti, klasszikusnak mondható
művészetkritika is tartalmazott szubjektivitást. Amíg tehát a hagyományosnak,
akadémikusnak mondható beszédmódra és a fősodor sajtójának közleményeire a
tárgytól való távolságtartás, a fogalmi megközelítés és a személytelen hang jellemző,
addig a blogok nyelvhasználatát a szerzők nyelvi leleményeiben megnyilvánuló
személyesség, a képi gazdagság és az innovativitás határozza meg. Ezek a
szövegek ugyanakkor a szerzők hatalmas tájékozottságát feltételezik, a szerzők
biztos filmismerettel a hátuk mögött beszélnek mozgóképes alkotásokról. A
szólásnak a blogos oldalak áttekinthetetlen gazdagságában megjelenő demokratizálódása
kihat a befogadói közösségek jelentésképzési gyakorlatára, elsősorban a
fiatalok filmről való gondolkodására, végső soron pedig a kulturális kánon
alakulásának folyamataira.
Az
alábbiakban azoknak a filmértési eljárásoknak, logikáknak, stratégiáknak és
gyakorlatoknak a számbavételét kísérlem meg, amelyek a blogokon olvasható
mikroelemzések hátterében állnak. Feltételezhetően a szövegekben valamennyi
szerző azokat a műértési eljárásokat mozgósítja, amelyeket az oktatásban, a
szaksajtóban és egyéb forrásokból sajátított el. Ez még akkor is igaz, ha
hozzátesszük: a szerzők számos alkalommal programszerűen határolódnak el az
iskolás, szakszerű értelmezési módok használatától, és erősen hangsúlyozzák
véleményük elfogult, esetleges és közvetlen élményeken alapuló mivoltát. A
blogok lényege éppen ez: számos közvélekedést, féligazságot, közkeletű
bölcsességet, közhelyet sodornak magukkal. A blogszövegek bizonyos része ebben
az értelemben ellenkulturális jellegű, tehát nem domináns és nem preferált
olvasatokból táplálkozik, illetve ezektől igyekszik magát távol tartani – az egyik
oldal fejlécében például ez olvasható: „Trágárak és politikailag inkorrektek
vagyunk.”
A
bloggerek alapvetően kétfajta indíttatást érvényesítenek a szövegeikben. A „megmondás”
a szerző őszinteségét, a vélemény keménységét jelzi, mögötte a nyilatkozó személyiségének
fedezete áll – van olyan oldal, amelynek címében a „megmondja a tutit”
kifejezés szerepel, mások a nevüket vagy az álnevüket foglalják a címbe. Az
oldalak címadása egyébként külön tanulmányt érdemelne: a filmbuzi, a filmdroid, a filmmániás, a filmzabáló vagy a filmaddict
a szerzők önmeghatározását rögzíti. A blogok hangütésének leggyakoribb
összetevője a „nincs tabu”, a „mindent kimondunk”, a teljes elfogulatlanság
(vagy ami ebben az összefüggésben ugyanaz: a programos elfogultság) motívuma. Az
észosztás mellett a másik vonulat a magyar írásmódban egyelőre többfajta
változatban szereplő „szpojler”, a „szpojlerezés”.
A
blogok szerzőinek filmértési stratégiáit jól érzékelhető módon a befogadás és a
médium sajátosságai határozzák meg. Míg a mozis vagy a hagyományos televíziós
befogadás egyszeri, lineáris és időhöz (műsorrendhez) van kötve, addig a
számítógépen keresztül történő befogadás alacsonyabb intenzitású odafordulást
feltételez, ami a befogadás töredezettségét eredményezi. A filmfogyasztásnak ez
a módja – valamint az, hogy a filmek szövetébe a befogadók viszonylag könnyen
avatkozhatnak bele, például újravágnak kész filmeket – a szövegegészről szóló
képzetek teljes átalakulását eredményezte. A befogadás körülményeire utaló
megjegyzések: „az első gyors megnézés után”, „ha az ember beleteker a filmbe”, „részleteket
simán ki lehet hagyni belőle”; rendkívül gyakoriak a befogadói pozíciót elvétő
kitételek: „hogyan kellett volna a filmet másként megrendezni”, „mit
változtatnék a filmen”. Meg kell jegyeznünk ugyanakkor, hogy a bloggerek nem
feltétlenül mozielhagyók, azaz gyakran számolnak be nyilvános vetítés során
szerzett élményeikről.
A
filmalkotások integritását leginkább az a furcsa filmfajta veszélyezteti,
amelyre a blogszerzők a leginkább támaszkodnak – a trailer a filmekről való
beszéd központi forrásává vált, a trailer értékelése nagyon gyakran a film
egészéről való megnyilatkozás helyébe lép. Ennek visszhangja a blogok gyakori
fordulata: „az előzetesekhez viszonyítva a film más élményt adott”, „a trailer
alapján nem erre számítottam”. Rendkívül gyakori, hogy az elemzők a trailert
egyszerűen ráolvassák a teljes és kész filmre, mintha az előzetes a film
kicsinyített változata, kivonata, érvényes helyettesítője lenne. Ebben az
értelemben beszélhetünk valamiféle befogadói rigiditásról: az elemzők nem
képesek elengedni előzetes várakozásaikat, azokat minduntalan számonkérik a
filmen („csalódtam, mert nem erre számítottam”, „a film más volt a
várakozásaimhoz képest”). A cikkek
gyakori kiindulópontja, hogy a szerzők nem feltétlenül látták a filmeket, az
egyik oldal alcíme például így fogalmaz: „Friss hírek, előzetesek, újdonságok a
film világáról.” Egész oldalak vagy egyes oldalak teljes rovatai szólnak olyan
filmekről, amelyeket az alkotók még csak terveznek elkészíteni, esetleg
elkezdődött a forgatásuk, vagy a forgatás után az utómunkákat végzik rajtuk. Valamennyi
bemutatót metaszövegek sokasága előz meg: előzetesek, forgatási beszámolók és
kiszivárogtatások, werkfilmek, alkotói interjúk. Ezek a készülő filmekről szóló
előrejelzések rendkívüli mértékben meghatározzák és ilyen értelemben
preformálják a befogadói várakozásokat. Mindezek az információk a nézőt
bennfentessé, a bloggert titkok tudójává avatják. Ennek a bevonódásnak a nyelvi
kitevője a rendkívül elterjedt lett
fordulat (a film szép lett, jó lett, gyenge lett);
egy példa: „Star Wars: Az ébredő Erő filmkritika – Nem ez lett a rajongók új
reménye.” A befogadók, illetve az alkotók és a filmek közötti szoros viszonyt
jelezheti néhány olyan adatbázis, amelyen a szerzők a sokféle adat mellett
megadják a rendező magasságát. A forgatásokról kiszivárgott híreket, a filmek
elkészítésével kapcsolatos háttér-információkat a szerzők gyakorta érvényesítik
a kész filmekről szóló elemzésében. A szerzők túlértékelik az alkotói
megnyilvánulások (interjúk, önértelmezés-foszlányok) szerepét és a filmekről
szóló háttér-információkat (alkotói interjúkat, a forgatásokról szóló
beszámolókat) beemelik az elemzésbe, sőt, beleolvassák a filmbe: „Minden
jelenet fantasztikusan jól össze van vágva. Köszönhető ez annak, hogy a
forgatás idején a rendező lakásában vágták a filmet a még precízebb
végeredményért.” A forgatási beszámolóktól elkápráztatott és a trailerekkel
megtévesztett néző ugyanakkor szinte szükségszerűen csalódást él át: a film gyakorta
az előzetesek szürke árnyéka, kevéssé vonzó mása csupán: „A cselekmény túl
lassan bontakozott ki, és én úgy éreztem, hogy nem azt kaptam a filmtől, amit
az előzetest megnézve vártam.”
A
trailer komolyan vétele csupán az egyik megnyilvánulása annak a törekvésnek,
hogy a filmet az elemzők visszavezessék valami egyszerűbb, átlátható formulára
– szinte valamennyi írásban felmondják például a film cselekményét. Ennek
hátterében egyrészt az állhat, hogy a szerzők azonosítják a filmet a saját
cselekményével, másrészt a cselekményt, illetve cselekmény minőségét a film
alapvető jellemvonásaként határozzák meg. A másik a cím és a film merev
azonosításában jelenik meg: „Illik-e a cím a filmhez”, „A cím alapján mást
vártam” – azt feltételezik, hogy a cím egyszerűen megjeleníti a film egészét;
mintha bizony a cím minden esetben biztos előrejelzést nyújtana a film
jellegéről.
Noha
a blogoszféra a megnyilatkozás egyszemélyes jellegének kultuszát építi, a
cikkek kiterjedt sablonkészletet használnak. Ha a hasonló klisék elszaporodnak,
akkor egy szöveg vagy egy oldal rendkívül manírossá válik. Egy kis sűrítmény a
blogzsargon készletéből: a rendező
vászonra (erőteljesebb változat: gyöngyvászonra)
álmodja a történetet, a rendező előrukkol a filmjével, a film aztán a
díjakat bezsebeli vagy besöpri, a film sikeredik valamilyenre, a rendező kalauzolja a nézőt, a film debütál,
a pályakezdő rendező műve kötelezően debütfilm
vagy szárnypróbálgatás, a rendező jegyzi a filmet, a színész valakinek a
bőrébe bújik, a zenéért a stáb tagjai
felelnek (az operatőr például felel a képi világért), az operatőr és
minden alkotó jól vagy rosszul teljesít, ilyenkor az alkotók kitesznek magukért, a néző csöppen valahova (keresettebb változat: a film csöppenti a nézőt valahova), a film aztán muzsikál a pénztáraknál. A cikkekben
rendkívül gyakran fordulnak elő a főzéssel kapcsolatos kifejezések: a rendező fűszerezi a filmet, ezt-azt kever a filmbe, a filmet az alkotók mindenféle
megoldással spékelik, a rendező tálalja a filmet a közönségnek, amely aztán elfogyasztja.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 38-40. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13567 |
