Varró Attila
Insidious:
The Last Key – amerikai, 2018. Rendezte: Adam Robitel. Írta: Leigh Whannell.
Kép: Toby Oliver. Zene: Joseph Bishara. Szereplők: Lin Shaye (Elise Rainier),
Leigh Whannell (Specs), Caitlin Gerard (Imogen), Josh Stewart (Gerald). Gyártó:
Blumhouse Productions / Stage 6 Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 103 perc.
Habár
az idén negyedik fejezetéhez ért Insidious-széria
erényei részről részre csökkennek, a mostanra egyetlen túlélőnek mégis kijár az
elismerés, sőt az Az utolsó kulcs
szinte kivételes alkotás a műfajban: elvégre igen ritka az olyan franchise-darab, ahol egy idős hölgyet
nem a gyilkos szipirtyó, kortárs boszorkány vagy démoni nagyi szerepkörében
látunk, hanem pozitív főhősként, aki epizódszereplőből immár saját sötét
múltjának probléma-megoldójaként vezeti végig a nézőket az ezredik olcsó
kísértetház-mesén. Elise Rainier, veterán szellemirtónő ezúttal kamaszfejjel
elhagyott szülőházát próbálja megtisztítani Freddy Krueger portás-verziójától,
aki pengék helyett kulcsokat visel ujjai hegyén és alagsori kuckójában halottak
elveszett lelkeit őrzi kofferekben – ám a nehezen kivívott diadalhoz hősnőnk
kénytelen megszabadulni saját démonától, egy torzlelkű édesapa nyomasztó
emlékétől is.
A Taking of Deborah Logan satrafa-horrorjával
debütáló Adam Robitel és a franchise íróatyja,
Leigh Whannell közös művének legérdekesebb vonását a férfiközpontú szociohorror
és a női pszicho(rém)dráma sikertelen összeboronálása jelenti, ám a szadista
bábdiktátorok sztálini szimbolikája és a nőáldozatok szellemalakjaival
jelképezett terápiás üzenet nászéjszakájából csupán életképtelen hibrid
született, amely maga sem tudja pontosan, mit akar kihozni a sarkított
gender-felállásból. Így a kísértetek ezúttal is csak a „bármikor-bárhogyan-feltűnhet-minden-logika-nélkül”
kényelmes sokk-stratégiájára szolgálnak, az elcsépelt pincetúsz-tematikának
pedig pár gore-pillanaton túl annyi értelme sincs, mint egy marék lepkegyűjtőnek.
Marad a geronto-scream queen Lin
Shaye bölcs matróna-arca a groteszk zsánerkarikatúrák között és a hiú remény,
hogy a fináléban kerekre zárt tetralógia valóban utolsó kulcsát láttuk… még mielőtt hősnőnket elzavarnák Adolf
Hitler szelleme után egy argentin nyugdíjas-panzió náci szellemtanyájára.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13565 |
