Varga Zoltán
The Sword in the Stone –
amerikai, 1963. Rendezte: Wolfgang Reitherman. Forgalmazó: BVHE. 76 perc.
Megoszlanak a vélemények
arról, hogy a Disney Stúdióban készült egészestés rajzfilmek minőségromlása
mikortól veszi kezdetét: hogy csak a legendás stúdióalapító halála után készült
évek termése halványabb a megszokottnál, vagy pedig már a „Walt bácsi” utolsó
éveihez kötődő művek is a – csak átmeneti – hanyatlás részei. Az 1963-as A kőbe szúrt kard mindenesetre
nyomatékos érv az utóbbi mellett. Az Arthur király mondakört szőrmentén idéző,
annak csak néhány motívumából – Merlin figurájából és a mitikus kard itt csupán
periferikusan használt történeteleméből – építkező rajzfilm vitán felül a
legerőtlenebb Disney-animációk egyike. A nyitány állóképei röviden megidézik
ugyan a Csipkerózsika pazar
látványosságait, a játékidő zöméhez társuló képi világ azonban a 101 kiskutyával kezdődő stílusváltást
folytatja, melynek jegyében a rajzolt mozgásfázisok xerox-eljárással kerülnek a
cellekre, s ezáltal a figurák körvonalai érdesebbek, keményebbek. A fő probléma
a figurák felületessége és főleg az események súlytalansága. A csetlő-botló
apródként megismert Arthur – akit az eredeti hangsávban legtöbbször nem is a
nevén szólítanak, hanem a „Wart” többféleképpen fordítható, dehonesztáló
szavával illetnek – és a sokkal inkább szórakozott professzorként, mintsem
bűvös varázslóként megformált Merlin kettőse áll a középpontban. A mester –
akit a fáma szerint egyenesen Disney-ről mintáztak – az élet alapigazságaiból
próbál leckét adni tanítványának, s a nevel(őd)ési folyamat során mindketten
különböző állatfigurákká változnak ideiglenesen. A kőbe szúrt kardnak elsősorban a főhősök állat-alteregóit
felléptető részletei vonzzák a tekintetet – ezek közé tartozik a szívfacsaró
epizód is, amelyben tüneményes (és bravúrosan animált) mókuslány vet szemet a
rágcsálóvá változtatott fiúra. A csúcspont vitathatatlanul a varázslópárbaj: Merlin
és Madame Mim átváltozásokra komponált komikus összecsapása mintha nem is ennek
a filmnek lenne a része, annyira élénk és fantáziadús. S míg a mágikus
mosogatás A varázslóinas Miki
egér-klasszikusára utal vissza, addig Arthur nevelőapjának karaktere későbbi
produkciót előlegez: a csodás Gumimacik-sorozat
Sir Tuxfordjének mintáját fedezhetjük föl benne.
Extrák: Klasszikus rövidfilmek
Miki egérrel (Ügyes kis szabó) és
Goofyval (Lovag egy napra); továbbá
három promóciós kisfilm.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13552 |
