Barkóczi Janka
A
tilalmakkal teli élet megrontja a társadalmat is.
Ali
Soozandeh iráni születésű emigráns animátor korábban olyan dokumentumfilmek
animációs betétjeit készítette, mint az iráni zöld mozgalomról szóló Green Wave (2010) vagy az észak-koreai
átnevelő táborok szörnyűségeit bemutató A
14-es tábor (2012). Képei mindkét esetben fontos emberi jogi témák
vigasztalan illusztrációi, ezért talán nem véletlen, hogy első saját rendezésű
egész estés animációja is keményen rendszerkritikus hangot üt meg. Bár a Teheráni tabuk ezúttal nem
dokumentumfilm, a rotoszkóp eljárás ismét szorosan a valósághoz köti a
történetet, melynek nyomán nem csak a film állításairól, de a technika mögött
rejlő filozófiáról is izgalmas kérdések vetődnek fel.
A
forgatástól jelenleg húsz évre eltiltott Jafar Panahi A kör című kultikus műve többszörösen is visszacseng a Teheráni tabukban. A tiltott témák, az
abortusz, a prostitúció, az emigráció, éppen olyan intenzíven jelennek meg,
mint az ezredfordulón, a forgatókönyv pedig itt is lazán és ideiglenesen
kapcsolódó, egymástól mégsem független sorsokat követ. A nagyváros poros káoszában
három párhuzamos dráma, három elsőre szimpatikus, de már cseppet sem ártatlan
fiatal felnőtt reménytelen vergődése bontakozik ki. Az első karakter, Pari,
vagány és sokat látott nő, aki képtelen megszerezni az iszlám bíróság
támogatását ahhoz, hogy drogfüggő, bebörtönzött férjétől elválhasson. Prostitúcióból
tartja el kisfiát, szolgálatait magas rangú személyek és a metropolisz
legkülönbözőbb bugyraiból előtűnő figurák egyaránt igénybe veszik. Miután egyik
kuncsaftja jóvoltából sikerül új lakásba költöznie, összebarátkozik a
szomszédban lakó Sarával, akinek tragédiája a film második története. Az
asszony okos és ambiciózus, szívesen építene karriert, azonban bankár férje
inkább otthonülőként képzeli el őt az anyós és gyerekszoba mellett. Sara
mindent megtesz, hogy szabadságának utolsó töredékeit egy kis ideig még megtarthassa,
míg egy alkalommal egy végzetesnek bizonyuló, szégyenteljes hibát követ el.
Pari és Sara házának ablakaiból éppen a szemközti blokkra látni, ahol a
harmadik szereplő, Babak, a fiatal zenész éli kissé céltalan agglegényéletét.
Babak éjszakánként, sok hasonszőrűvel együtt, illegális partikra jár, ahol nem
játszhatja ugyan a saját zenéjét, de kedvére ellazulhat a drogoktól és az
alkoholtól. Az egyik vad bulin összejön egy vonzó, ismeretlen lánnyal, aki
hamarosan az abortuszhoz szükséges pénzt követeli tőle. Pari, Sara és Babak
ugyanabban a lakótelepi negyedben élnek és ugyanolyan szerencsétlen módon
gabalyodnak bele saját játszmáikba, melyekkel először a rendszert, majd tágabb
és egyre szűkebb környezetüket próbálják kicselezni. Hiába a kezdeti
együttérzés, végül az derül ki, hogy ezen a vidéken mindenki mindenkinek
hazudik, aminek következtében egy idő után nem csak ők, de az egész társadalom menthetetlenül
romlottá válik. A simán induló életeket lassan eltorzítják a különböző
tiltások, amiben éppen az az ördögi, hogy ilyen körülmények között a leghétköznapibb
dolog is könnyen tabuként működik. Remény nincs, a megoldás a teljes
rezignáció, a menekülés vagy a halál, amiben az iráni filmek korábbról jól ismert,
életigenlő bölcsessége egyszerűen semmivé lesz.
A Teheráni tabuk élesen kritikus,
végtelenül pesszimista, de kifejezetten és mindenek előtt: dühös film. A düh jó
hajtóerő, sodró ritmust, lendületet ad a mozgóképnek, de ebben az esetben sajnos
nem alakul kreatív energiává. A végeredmény meg sem közelíti a stílusában
hasonló Libanoni keringő (2008)
vizuális ötletességét, és messze lemarad a szintén a kritikus emigráns
szemszögéből készített, sokrétűen költői Persepolistól
(2007) is. Mivel hiányzik a hasonló filmeknél annyira fontos képi kaland, a
remek karakterek gyorsan papírízű sablonokká válnak és a szövevényes
forgatókönyvből idejekorán előbukkannak a nem túl bonyolult szerzői tézisek. Az
alkotók a címhez méltó módon nekimennek a legkülönbözőbb tabuknak, olyasmit
mutatnak, amit nem szokás, azokról beszélnek, akikről nem szokás, csakhogy a
filmet átgondolva utólag kiderül, hogy ezeket a tabukat korábban, mások –
egyébként ennél sokkal okosabban – már rég ledöntötték.
Teheráni tabuk (Tehran Taboo) – osztrák -német animáció, 2017. Rendezte: Ali Soozandeh. Írta: Grit
Kienzlen és Ali Soozandeh. Kép: Martin Gschlacht. Zene: Ali N. Askin. Gyártó:
Little Dream Entertainment / Coop 99/ ORF. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 90 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 41-42. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13548 |
