Kránicz Bence
Új-Hollywoodi történettárként is
hasznos Lucas-életrajz.
Új-Hollywoodról szórakoztató-ismeretterjesztő
könyvet és filmtudományi értekezést írni egyként hálás és nehéz vállalkozás.
Hálás, mert a hatvanas évek végétől bő évtizeden át tartó korszakban
megváltozott Hollywood intézményrendszere és a szerzői alkotókhoz fűződő
viszonya, ahogy változott a közönség összetétele, a bemutatás gyakorlata,
bővült a filmek stíluskészlete és a műfaji fogalmazásmód szótára is. Mindez
nemcsak a filmtudósokat tartja máig izgalomban, hanem a rajongók, mozilátogatók
nem kis részét is, elvégre a „régi” és az „új” filmek közötti különbségeket ők
is látják, márpedig a kortárs hollywoodi filmek még ma is jelentős mértékben
támaszkodnak a negyven-ötvenéves eredményekre.
Ám azért nehéz mégis a korszak
monográfusainak feladata, mert Új-Hollywoodról kis túlzással mindent megírtak
már. Magyarul viszont a termésnek csak elenyésző része olvasható, abból is sok
minden elavult: John Baxter Steven Spielberg-életrajza például több mint 20, a Mozi-fenegyerekek című kötet 35 éves
kiadás. Nincs lefordítva Peter Biskind méltán klasszikusnak nevezhető, rendkívül
szórakoztató alapműve, az Easy Riders,
Raging Bulls. A tengerentúlon is frissen megjelent Lucas-életrajz tehát a
magyar olvasónak még hasznosabb lehet, mint az amerikainak: nem pusztán a
rendező karrierútjának kimerítő története, hanem egy példátlanul izgalmas
filmtörténeti időszak mélyebb megértését is segíti.
Ahogy a Spielbergről szóló
Baxter-könyv, úgy Brian Jay Jones Lucas-biográfiája sem hivatalos életrajz,
vagyis az alany nem nyilatkozott a szerzőnek. A kérdés így az, mi rajzolódik ki
George Lucasról régebbi interjúk és újságcikkek, a begyűjthető tényanyag és
néhány ismerősével, alkotótársával (például az első két Star Wars-film producerével, Gary Kurtzcal) folytatott
beszélgetések alapján. Jones kutatása kétségkívül alapos és kiterjedt, kivált a
Lucas ifjúkoráról és egyetemi éveiről közölt ismeretek miatt ásott mélyre az
archívumokban. A Star Warsszal
összefonódó karriert áttekintő fejezetekben pedig a szerzőnek elképesztő
információmennyiséget kellett feldolgoznia és megszűrnie, amit becsülettel
elvégzett. A vaskos, jegyzetekkel együtt bő 600 oldalas könyv nagyjából a
felétől kissé egysíkúvá válik, amiről az egyszerű, kronológiára építő szerkezet
tehet. Igaz, ez az áttetsző struktúra és a könnyen érthető, egyszerű nyelvezet
segít abban, hogy a laikus olvasók – sejthetően főként Star Wars-rajongók – is végig követni tudják a szöveget.
Jones elvétve, akkor is csak
utalásszerűen elemzi Lucas életművét esztétikai szempontból. Tényekre alapoz,
de a filmekről beszél, mivel Lucas magánügyeiről és egyéni
karrierértelmezéséről a szerző érthető okokból kevesebbet tudhatott meg. Árulkodó,
hogy a Lucas-filmek története elsősorban technológiatörténetként, másodsorban
üzleti machinációk jegyzeteként rajzolódik ki. Noha Jonestól távol áll, hogy
nyíltan leírjon ilyesmiket, sajátos Lucas-interpretációja azért átsejlik abból,
hogy miről ír, márpedig elsősorban a Star
Wars-filmek eladásáról és a Lucas számára mindennél fontosabb technológiai
innovációkról – az ILM trükkstúdióról, a THX hangrendszerről, a digitális
filmezésről – szól a könyv. Egy ilyen rejtőzködő, visszafogottan nyilatkozó
alkotó esetében talán valóban személyes beszélgetésekre lett volna szükség a
legfontosabb kérdés megválaszolásához: hogyan változott, miként maradt önazonos
az a művész, aki lázadó kísérleti filmesből lett ijesztően nagy gazdasági
hatalom birtokosa? Miről szólna a beszélgetés a radikálisan establishment-ellenes, fiatal Lucas és a
kis túlzással városokat irányító, a játékfigurákat már a következő film
története előtt kitaláló, mai Lucas között?
Ezekre a kérdésekre nem kapunk
választ, mert a szerző, helyesen, nem bocsátkozik pszichológiai fejtegetésekbe.
Ezeket a titkokat, reflexiókat George Lucas megőrzi magának. Minden egyéb
bizonyára kiderül róla Jones olvasmányos életrajzából, és mivel Lucas pályája
Coppoláét vagy Spielbergét is keresztezte, új-hollywoodi történettárként is
hasznos a kötet. A hazai kiadás impozáns, noha a magyar változat nem tökéletes:
egyaránt van példa remek fordítói ötletekre (Varró Attila leleményei közé
tartozik a „játékonyság” vagy az „afrikajancsi”) és szerkesztői
figyelmetlenségekre (lásd az „egyezség” szó vagy a képregényszerző Carl Barks
nevének következetes elírását).
Bookline Könyvek, 2017
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 14-15. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13538 |
