Kovács Gellért
Zenés-főzős-csókolózós
gasztromusical.
Ahogy
Madarász Isti korábbi rendezéseiről, úgy legutóbbi játékfilmjéről is
megállapítható, hogy lelkesen igyekszik megfelelni választott műfajának.
Azonban ennél többet aligha találunk benne.
Bár az is igaz, hogy a zsáner mesterséges meghatározása is mintha előre
menekülne. A szlogen szerint ez amolyan „film”, aztán azt is olvasni róla, hogy
műfaji meghatározása „gasztromusical”. Utóbbival a legnehezebb bármit is
kezdeni, hisz ugyan ötletekben nincs hiány (azok megvalósításával már sokkal
több gond akad), a klisékből összerakott forgatókönyv azért odáig nem megy el,
hogy megénekeltesse a zöldségeket, s a nyers húsok se mutatnak be semmilyen
koreográfiát. Igaz, a sült nyúl illata az állatot megformázó illatfelhőben
fordul be a konyhából az étkező vendégek felé, ám az önelégült szakács és az
alapanyagok közti intim viszonyról inkább csak dalban mesél a férfi főszerepet
megformáló Bereczki Zoltán. És amikor ezt teszi, a séfbe egyre szerelmesebb
banki alkalmazott (Balla Eszter) mellett természetesen az egész piac is táncra
perdül.
Bájos
bohóságnak kéne ennek lennie, mégis zavarba ejtő, ahogy inkább viselkedik egy
képzelt trendi étterem mesterkélt infantilizmust árasztó reklámfilmjeként. Ami
a musical-részeket illeti, a résztevők vitathatatlan, alázatos profizmusa nem
elegendő ahhoz, hogy a néző is igazán jókedvre derüljön, s kicsit kevesebbet is
kapunk ezekből, mint amit elvárhatnánk. Ahogy a rossz emlékű Pappa Piában, úgy itt se kerülnek igazán
a helyükre azok a számok, amelyeket a magyar slágertörténelemből válogattak be
az alkotók (az igencsak logikusan beválogatott Bergendy-dal, a „Hadd főzzek ma
magamnak!” kivételével). A „Nem leszek a játékszered” persze szinte mindegyik
szakítós szituációban megállja a helyét, de inkább kényelmes, mint szellemes
választás – a párhuzamos montázsban megoldott, itt hármas felállásban elénekelt
R-GO klasszikus, a „Szeretlek is + nem is” viszont ebben a formában totális
tévedés. A jukebox musicalek alapkövetelménye így sajnos itt sem igazán
teljesül. A feldolgozott daloknak nem sok közük van a cselekményhez,
erőltetettek, kilógnak. Az eredeti számok legalább arról szólnak, amiről a jelenet.
Bereczki
színészként most sem hiteles, de nem miatta lesz alig élvezhető blődli a
filmből, hisz a többiek szinte egytől-egyig a legjobb budapesti színházakból
álltak bele a romantikusan-vígjátékosan grimaszolós tingli-tangliba. De hiába
szerepel Takács Nóra Diána, Mészáros Béla, Molnár Gusztáv, Borbiczki Ferenc,
Csomós Mari, Gazsó György és Benedek Miklós, karaktereikkel ezzel az
ehetetlenül puhára főzött fogással nem tudnak mit kezdeni, s erről ők tehetnek
a legkevésbé. Az unottság be sem tehette a lábát a Zsötömének elnevezett
étterembe: ha le kellett menni vigyorgósba, hát a színészek lementek oda, s
érezhetően vállalták is a felelősséget a hakniért. Volt miért: bár a külcsínnel
nincs komoly probléma, valamint a táncjelenetek is korrektebbek, legalábbis
elszántabbak, mint amiket a Pappa Piában
láthattunk, az összhatás még így is kudarcos. Történet nincs, csak egy
vázlatosnak is alig nevezhető alapkonfliktus, amelyből hőseink pont úgy jönnek
majd ki, ahogy belekerültek: énekelve és boldogan. Az Egy szerelem gasztronómiája nagyon színes, nagyon vidám, ám néhány
aranyosabb geget leszámítva aggasztóan megúszós. Akik szeretik a musicaleket,
azokból komoly kompromisszumok árán tán előhívhat néhány megengedő mosolyt,
elvégre Madarász Isti érezhetően nagy szeretettel fordult a műfaj felé, de a
lelkesedés, mint általában, most is kevésnek bizonyult.
Egy szerelem gasztronómiája – magyar, 2017. Rendezte: Madarász Isti. Írta: Hegedűs Bálint.
Kép: Reich Dániel. Producer: Hidasi Dalma. Szereplők: Bereczki Zoltán (Lőrinc),
Balla Eszter (Vanda), Csomós Mari (Klári néni), Gazsó György (Kovács úr),
Mészáros Béla (Gerzson). Gyártó: Extreme Film. A Duna Televízió bemutatója. 88 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 49-50. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13535 |
