Sepsi László
68 Kill – amerikai, 2017.
Rendezte és írta: Trent Haaga. Kép: Needham B. Smith. Zene: James Griffiths és
Haim Frank Ilfman. Szereplők: Matthew Gray Gubler (Chip), AnnaLynne McCord
(Liza), Alisha Boe (Violet), Sam Eidson (Dwayne). Gyártó: Snowfort Pictures /
AMP. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos.
93 perc.
Mint minden valamirevaló
exploitation, a Trománál edződött Trent Haaga filmje kaján érzéketlenséggel
tenyerel bele egy korának közéletét izgalomban tartó botránytémába. Miközben az
elmúlt évet a napvilágra került szexuális zaklatások híre és a Szolgálólány meséjének világsikere
utalta, a 68 lepedő vérbő fekete
komédiát kreál a filléres neo-noirok egyik kedvenc témájából, jelesül egy femme fatale biztatására végrehajtott,
majd természetesen félrement rablásból. Ez nem volna különösebben meglepő
húzás, ám a Bryan Smith azonos című kisregényét adaptáló forgatókönyvben minden
nőnemű lény femme fatale, és a nemek
közti viszony leginkább a hadiállapot fogalmával írható le, ahogy az alapvető
fegyvernemek a szex, a pénz és a machete.
A 68 lepedő tutyimutyi főhősének – aki afféle átmenet a klasszikus
noirok bűnbe csábult kisemberei és a kilencvenes évek slackerjei között –
legfőbb jellemhibája, hogy képtelen nemet mondani a nőknek. Ám mielőtt a
történet soviniszta tanmesévé silányulna a tökénél fogva rángott szegény fehér
férfiról, Haaga a klasszikus Troma-receptet követve annyi perverz véglénnyel
zsúfolja teli filmjét, hogy a kirajzolódó világban a manipulatív vérszomj a
nőalakok részéről nem valamiféle természetbeli adottságnak, hanem az egyetlen
lehetséges túlélési stratégiának tűnik. Mindezzel együtt a fókusz mindvégig a
huszonéves tökfilkón marad, akinek ki kell lépnie kényelmes passzivitásából, ha
túl akarja élni a címben jelzett 68 lepedőre fenekedő rosszarcúak ostromát:
jellemző a film punkos politikai inkorrektségére, hogy eszmélését az
érzékelteti, hogy elkezd női ruhát hordani. Miként a trash-szellemiségben
fogant műveknél lenni szokott, a 68
lepedőnek is gondjai akadnak azzal, hogyan töltse ki a két extravagáns
mészárlás közti játékidőt, de amikor újra megtalálja a ritmust és belelendül a
kaszabolásba, felelőtlenül szórakoztató néznivaló.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 59-59. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13521 |