Barotányi Zoltán
Ahogy az ember elnézi a Nagy Nemzeti Vízióban politikusaink formáját s ábrázatját, leküzdhetetlen érzés árasztja el tudatát: ezek csak amolyan „jaffa-gyerekek” – könnyed fajsúlyukkal a vízben is csak lebegnének, majd lassan pezsegve feloldódnának (a napi szükséges mínusssz!). Nem úgy, mint a Kemény vonal című opuszban látható mélyamerikai kollegáik, akikben tombol a kémiai energia, mi több, szó szerint kirobbanó formát mutatnak. Filmünk alkotói ugyanis kitalálták az önerőből robbanó politikus-típust. A szerencsétlen pali megissza az üde forrásvíznek álcázott koktéldetonátort, s szeme rögvest vörösbe vált. Ekkor azonban gyújtó hangú napirend előtti felszólamlás helyett következik a velőtrázó durranás: a lég iszonytató módon vérré s tűzzé változik, az önkéntelen kamikáze szenátorból pedig csak irreleváns cafatok maradnak. Néhány élőpetárda („az a szép, akinek a pokolgép!”) sikeres elsütése után a hangsúly egyszerre csak áttevődik a nagy magasságból hegyes objektumba (törött üveg, vaskerítés) csapódó testek esztétikus átfúródására, de azért közben még megtudhatjuk a konyhakész háztartási gyújtóbomba titkát is. Végül, miután már mindenki szörnyethalt és/vagy felrobbant, az álliberális főgonosz is kileheli bűnös lelkit (ha volt neki) – mi pedig megtanulunk vigyázni arra, mit is öntsünk poharunkba. Óvakodj testvér, a pia csak a szádban robban, nem a kezedben!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/08 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1352 |
