Margitházi Beja
Câini – román, 2016.
Rendezte és írta: Bogdan Mirică. Kép: Andrei Butica.
Zene: Codrin Lazar és Sorin Romanescu. Szereplők: Dragoş Bucur (Roman),
Gheirghe Visu (Hogas), Vlad Ivanov (Samir), Costel Caşcaval (Pila). Gyártó:
Argo Film / 42 Film / Bac Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 104 perc.
Tér és történet annyira
organikusan nő össze Bogdan Mirică elsőfilmjében, ahogyan
azt a kortárs román film olyan provokatív darabjában láthattuk utoljára, mint
Cristi Puiu sokszobás lakás-labirintusába beleírt történelmi-generációs
tablója, a Sieranevada. Ezúttal a
keleti, dobrudzsai végeken, a puszta közepén, békabrekegés és tücsökciripelés
közepette öklendez ki a mocsár egy bokából lerágott (!), bakancsos lábfejet;
gazdája kilétére sohasem derül fény, de tökéletes McGuffinnak bizonyul, hogy
megértesse: itt nem fogunk mindenre maradéktalan magyarázatot kapni, sőt.
Elvezet ugyanakkor néhány fontos szereplőhöz, mint a helyi rendőrfőnök, akinél
elmélyültebben és tárgyilagosabban kevesen tudnának egy vacsoravillával, sör
mellett megvizsgálni egy emberi maradványt, vagy a helyi pszichopata kiskirály
csicskásához, aki titokban rendőri besúgóként szivárogtat hiányos adatokat.
A Cannes-ban
Fipresci-díjjal méltányolt Kutyák
olyan nyers, szikár és ütős, mint a hely szelleme. Mirică
az összetett életérzések megragadása, a morbid helyzetek kiélezése és a színészvezetés
tekintetében is magabiztosan csatlakozik a jelentősebb román filmek által
kijelölt csapásirányhoz, de egyéni, alternatív útvonalat is sikerül kijelölnie.
Szerzői zsánerfilmjében az erősebb western- és halványabb thriller-elemeket az
első részben szinte teljesen kilúgozza a slow
cinema, miközben végigkövetjük a nagyapjától frissen megörökölt, kopár nagybirtokra
érkező bukaresti Romant a helyi erőviszonyok reménytelen kimatekozásában. Legszívesebben
eladná a területet, de a racionalista városi mentalitást eleve bukásra ítélő,
törvényen kívüli, posztkommunista senkiföldjén a szereplők fogyatkozó száma arra
figyelmeztet, hogy az már nagyon is másoké. Amit azonban a szűkkeblűen mért
információkkal és eseményekkel látszólag elveszítünk az első félidőben, azt az
egyre erősebb atmoszférában kapjuk vissza: mire az események felgyorsulnak, az
addigi üres járatok, enigmatikus karakterek és minimalista párbeszédek
olyannyira megtették hatásukat, hogy a forgatókönyvet is jegyző Mirică a felgyűlt feszültséget elemi erővel robbanhatja be a
katartikus fináléhoz.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13517 |
