Nevelős Zoltán
Lucky – amerikai, 2017.
John Carroll Lynch. Írta: Drago Sumonja és Logan Sparks. Kép: Tim Suhrstedt.
Zene: Elvis Kuehn. Szereplők: Harry Dean Stanton (Lucky), David Lynch
(Harvard), Ron Livingston (Bobby), Tom Skerritt (Fred). Gyártó: Superlative
Films. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos.
88 perc.
A Lucky Harry Dean Stanton filmje – hattyúdal, egyben tiszteletadás
az idén 91 éves korában elhunyt színész előtt, aki bő hat évtized alatt
jellemszínészi alakításai révén igazi kultuszfigurává vált. Eddig csak egyetlen
filmben játszott igazi főszerepet, Wim Wenders Párizs, Texasában, a Lucky
címszerepe viszont annyira abszolút főszerep, hogy a kamera szinte el sem
mozdul a nyomából, amint a vén cowboy reszketeg lábain napi köreit járja a
sivatagi porfészek utcáin, ahol lakik. A forgatókönyvírók Stanton életrajzából
vett elemekből építették fel Lucky világát: haditengerészeti múltjától, amelyet
egy egyenruhás fiatalkori fénykép visszatérően megjelenít, családtalan
életállapotán és notórius dohányzásán át énekesi tehetségéig – a film egyik
nagy pillanata, amikor egy születésnapi partin spanyolul dalra fakad.
Filmszínészi karrierjére emlékeztet az egyik fontos mellékszerepet alakító
David Lynch jelenléte (akivel Stanton több filmet is készített), illetve Tom
Skerritt feltűnése egy jelenet erejéig (színésztárs az Alien űrhajójáról). Mindez azonban csak az építőanyag, amelyből a
mű, az igazi tiszteletadás megszületik az eddig színészként ismert John Carroll
Lynch első rendezői munkájában, aki az élet legvégéről szóló tudósításhoz hívja
segítségül Stantont. 90 év felett Lucky, és vele együtt Stanton is, olyan
korban van, amelyet a legtöbbünk sosem ér meg (ahogy ez el is hangzik) –
szemszögükből az élet leghétköznapibb dolgai is különleges fénytörésbe
kerülnek.
Lucky arról beszél, hogy
nem hisz a lélekben. Az a megsemmisülés, amelyet a halál utánra jósol,
valójában már rég folyamatban van ebben a feladat nélküli, eseménytelen
életben, amelynek sivatagi metaforáira nagyban épít a film. Stanton bölcs
derűje, és ugyanúgy konok szemöldökráncolása is, a hitetlenségen át egy ritka mód komolyan vett, lelki útról tanúskodik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13516 |
