Varró Attila
The Florida Project –
amerikai, 2017. Rendezte és írta: Sean Baker. Kép: Alexis Zabe. Zene: Lorne
Balfe. Szereplők: Brooklynn Prince (Moonee), Bria Vinaite (Halley), Willem
Dafoe (Hicks), Valerie Cotto (Jancey). Gyártó: June Pictures. Forgalmazó: ADS
Service. Feliratos. 109 perc.
Míg első hullámuk idején
a neorealizmusok különösen vonzódtak a szegény sorsú lurkókhoz a De Sica-filmektől
(Fiúk a rács mögött, Biciklitolvajok),
a mexikói Elhagyottakon át az
Apu-trilógiáig, a kortárs amerikai rögvaló-drámák szívesebben helyeznek fókuszukba
fruskákat, ezzel is hatványozva a peremlét kiszolgáltatottságát és kíméletlenségét,
legyen szó túlsúlyos fekete gimnazistáról (Precious),
tini országúti nomádról (American Honey)
vagy hurrikánsújtott hatévesről (A messzi
dél vadjai). A marginális Amerika elhivatott low-budget krónikását jelentő Sean Baker két férfihősű
gettó-odüsszeia után (Take Out, Prince of
Broadway) ugyancsak gender-nézőpontot váltott, kameráját a női szexmunkások
többszörösen kizsákmányolt életére irányítva. A Starlet pótanyára találó pornósztárocskája és a Tangerine transzvesztita prostipárosa
után az idei kettős portré tárgyai az orlandói Disneyworld árnyékában strichelő
leányanya és hétéves csemetéje – a családi kapcsolat felszíne alatt azonban holmi
tanulságos fejlődéstörténet helyett inkább két kiskorú öribarinő lazán epizodikus
meséje pereg, akik egyformán védtelenül, felelőtlenül és öntörvényű életörömmel
próbálják átvészelni a nyomor napi traumáit.
Baker ezúttal is minden
ítélkezéstől mentesen kezeli hőseit, noha nem csupán életművében, de a
közelmúlt amerikai művészfilm-termésében sem akad példa a Floridai álom infantilis anyafigurájánál ellenszenvesebb nőalakra. Korábbi
brutál-dokumentarista stílusánál árnyaltabb, rugalmasabb formanyelve és a
választott szereplőkhöz precízen igazodó nézőpontok segítségével az író-rendező
stabilan és lenyűgöző hitelességgel tartja szerzői pozícióját (egészen a mesebeli
utolsó kocsizásig) – sem túl közel, sem túl távol, végig a szentimentalizálás
Szküllája és a kritika Kharübdisze között. Mintha éppen ezt a direktori hozzáállást
testesítené meg az – életmű első hollywoodi sztárja által alakított –
motelvezető (Baker mindig sajátgyűjtésű amatőrökkel dolgozik), aki botcsinálta
problémamegoldóként és érzékeny rezonőrként követi a partvonalról a hanyatló Magic
Castle sokszínű lakóinak életét: hol megvédi szeretett különceit a külvilág
támadásaitól és saját főnökétől, hol a háttérből támogatja-terelgeti őket, hol pedig
korlátait, tehetetlenségét beismerve maga is vereséget szenved velük.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13514 |
