Kovács Patrik
Murder
on the Orient Express – brit, 1974. Rendezte: Sidney Lumet. Szereplők: Albert
Finney, Lauren Bacall, Martin Balsam. Forgalmazó: Bontonfilm. 128 perc.
Bár
Sidney Lumet szűkebb értelemben véve sosem tartozott a Hollywoodi Reneszánsz
szerzői mozidirektorai közé, néhány fontosabb téma mégis átívelte termékeny
életművét. Kiváltképp érdekelte például, miként érvényesítheti akaratát az
egyén a korrupt társadalmi intézményrendszerrel szemben, s csúcsrendezéseiben
előszeretettel térképezte fel a morál, a jogszerűség, az igazságosság, s más
egyéb, elsőre szilárdnak tetsző elvek ütközőzónáit (Tizenkét dühös ember, Kánikulai
délután, Hálózat). Némileg
tompítottan, ám e motívumok az Agatha Christie kultuszregényéből forgatott Gyilkosság az Orient Expresszen alkalmával
is visszaköszönnek.
Hercule
Poirot (Albert Finney), a híres mesterdetektív különösen szövevényes bűnüggyel
kénytelen megbirkózni: az éj leple alatt váratlanul meggyilkolják jómódú
utastársát (Richard Widmark) az Európát átszelő luxusvonaton. Rövidesen az áldozat
hajdani rémtetteire is fény derül, s az eset felgombolyítását csak nehezíti,
hogy az utazóközönség összes tagja gyanúba keveredik. Lumet adaptációja azonban
nem angolosan rideg krimi, mely kizárólag a felderítést célzó intellektuális
munkára koncentrálna. A rendezőt bevallottan inkább az izgatta, miként tudná
komikummal oldani az alaphelyzetből eredő feszültséget. Kísérletét siker
koronázza: a diszkréten szellemes, pattogó dialógok és a pompás színészi játék
együttesen elegendők a néző éberen tartásához, s a lendület akkor sem törik
meg, amikor elérkezünk a félórás hosszúságú, grandiózus leleplezés-jelenethez.
A
szcéna egyrészt roppant plasztikusan közvetíti a zárt térbe zsúfolódott hősök
fojtogató egymásra utaltságát, másrészt hangnemcsere is történik: az addig
szertelen és bohó Poirot ádáz, szinte pökhendi következetességgel kezd neki a
szálak elvarrásának, mígnem végül magát is erkölcsi határhelyzetbe lavírozza.
Mai szemmel nézve egyébként a film tempója kissé ráérős, ez pedig főként annak
köszönhető, hogy a kettős – előbb az indítékul szolgáló múltbeli eseményeket,
majd az utazás előkészületeit felvázoló – expozíció túl hosszan terpeszkedik,
viszont mindezért bőségesen kárpótol, hogy a forgatókönyvíró által kissé vaskos
ecsetvonásokkal megrajzolt karaktereket szenzációsan alakítja az évszázad
legnagyobb sztárjaiból (John Gielgud, Ingrid Bergman, Lauren Bacall) verbuvált
színészgárda.
Extrák: Nincsenek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13511 |
