Bíró Péter
Elég tébolyodott rohangál már a világnak ebben a kis csücskében is, ahol élünk, de mit szóljanak azok, akik az USA-ban kénytelenek létezni? Ott még több az ember, tehát nyilvánvalóan még több az őrült is.
Ez a film például egy olyan mániákusról szól, aki élve szereti eltemetni az embereket. Találgathatjuk, hogy az áldozatjelöltek közül kit, kiket kell elveszítenünk az események során. Hátborzongató két óra ez, jó színészekkel, az unalom elkerül, a néző azt kapja, amiért beült a moziba, szóval aggódhat rendesen. Jeff Bridges lompos, kissé tán ügyetlen, lassú ám irgalmatlanul bomlott ágyú kémiatanára minden démoniságtól mentes, hétköznapi, tehát hatásosan fenyegető. Kiefer Sutherland, a pozitív hős, mind külsejét, mind színészi képességeit tekintve biztatóan közel esett atyjához, Donaldhoz; Nancy Travis pedig igazán kétségbeesett, merész és vonzó asszony.
Noha e film valószínűleg nem vonul be a műfaj klasszikusai közé és a címében foglaltak szerint tűnik majd el más, hasonló alkotások között, tisztában lévén önmagával, lehetőségeivel, tökéletesen alkalmas arra, amire kitalálták.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/08 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1350 |
