Mockler János
Az utolsó mohikán gonoszlelkű kritikusa e hasábokon azzal fenyegetett, hogy előbb vagy utóbb a személyre szóló, szupertitkos fogyókúra receptkönyvét is vászonra viszi valaki. Próféta voltál, szívem!
A boszorkányos szépségű top modell, Hexina, előző életében szovjet súlylökőfenomén volt, Irina Turbina néven. 200 kilopond szín háj. S ahelyett, hogy büszke lenne rá, és bulvárlapokban reklámozná bámulatos átalakulását, haragszik. S mivel haragszanak manapság a széplányok? Foggal, körömmel és tizenkilenc, egymás mögé állított víziló egyetlen lövéssel való leterítésére is alkalmas méretű revolverrel.
Boszorkányok pedig nincsenek! Lám, milyen könnyen tévedésre ragadtatja magát, aki csak könyvekből tájékozódik, s nem jár moziba. (Ne olvassál már annyit, még elromlik a szemed! Nézd inkább a tévét, Kálmánka!) Mert bizony, hogy vannak. Csak lépést tartanak a korral, átképzésen vesznek részt, mint hősnőnk, aki valószínűleg gyorstalpaló (lásd még Minden kényszer nélkül) inkvízitor-tanfolyamra járt, valami nyugdíjas kelet-európai szakember keze alatt.
Jól eltanulta a szakmát. Életünk leghosszabb másfél órája során iszonyú kínokat kell kiáltanunk. Lélegzetelállító poénokkal és izgalmas gyilkosságokkal operáló filmünkhöz képest a spanyolcsizma, a nyakszorító csak készségfejlesztő játék a kisegítő iskolában, Torquemada és a fiúk az ÁVH-tól pedig kegyesrendi novíciusok.
A filmet mégis lehet szeretni: jól beolvas a portásoknak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/08 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1349 |
