Huber Zoltán
Az okos fogyasztói szatíra és az üres bohóckodás
nehezen férnek meg egymással.
A változatos amerikai helyszínek és a felbukkanó figurák különcségei ellenére
Alexander Payne mindig olyan határhelyzetekbe sodorja a karaktereit, ahol végül
önmagukkal kell számot vetniük. Akár stréber fruskáról, illúziókat kergető
borfanatikusról vagy életunt biztosítási ügynökről készít filmet, hősei az
érzelmi hárítás és önámítás nagymesterei, a rájuk eresztett konfliktusok így az
újrakezdés lehetőségét jelentik. Payne a jól bevált dramaturgiai képletet
egészen a groteszk komédia és a tragikum izgalmas találkozásáig vitte, most
azonban látványosan hangnemet és stílust vált, ami nem feltétlenül tett jót a
végeredménynek. Nemcsak a tudományos-fantasztikum birodalmába lép át, de a zsáner
könnyebben dekódolható, kevésbé finom megoldásait is átveszi.
A Kicsinyítés átlag-amerikai
főszereplői azért döntenek a saját testük összezsugorítása mellett, mert a
drasztikusan csökkenő méretüknek hála a szerény vagyonukból életük végéig
luxuskörülmények között élhetnek. A forradalmi eljárást kifejlesztő norvég
kutatók nem mellesleg a Földet szerették volna megmenteni a túlfogyasztástól,
de ahogyan az egyik miniatűr mellékfigura fogalmaz, nem a zöld maszlag, hanem a
boldogabb élet ígérete a lényeg. Payne a legutóbbi filmjeihez hasonlóan most is
abból indul ki, hogy a szereplők a rájuk váró gazdagságban látják a saját
boldogságuk kulcsát, ám a finom együttérzés helyett ezúttal rendkívül vaskosan
karikíroz.
Az író-rendező legjobb munkáiban épp az a különleges, hogy mesterien képes
egyensúlyozni a karikatúra, a szatíra és a hétköznapi realizmus között. Gondoljunk
csak a Nebraska közép-nyugati
nyugdíjasára, aki egy szakállas reklámtrükköt vesz komolyan, de a fiával közös
külső-belső utazásuk mégsem komikus, mert nagyon együtt tudunk érezni a kissé
furcsa, de nagyon is emberi figurákkal. A Kicsinyítés
legnagyobb problémája, hogy a megváltást az anyagi gyarapodástól váró kisembert
szó szerint értve helyezi nagyító alá, azaz nem az egyediségük miatt érdekes
karakterekben, hanem egy széles gesztusokkal érvelő, szándékoltan vicces
példázatban gondolkozik.
Payne rutinos kézzel vezeti főszereplőit az ígéret földjére vezető
kicsinyítő kamráig, de a nagy metamorfózis után semmi érdekfeszítő nem jut az
eszébe. A Kicsinyítés abszurd
alapötletéből a mindent felzabáló fogyasztói mentalitás fricskázása ugyanúgy
kibontható lenne, mint a túlzásba vitt ökológiai fetisizmus paródiája, épp
ezért keltenek csalódást a később felsorakoztatott közhelyek. A
méretkülönbségekből fakadó poénok is elsősorban vizuálisan izgalmasak, majd a
játékidő előrehaladtával fokozatosan veszítenek a frissességükből. A szituációk
és figurák egyre kiismerhetőbbé válnak, a kreatív ötletek száma arányosan
csökken.
Ahogyan az ennél a történet-típusnál lenni szokott, a miniatűr
mennyországban sincs kolbászból a kerítés. Új életében hősünk (akit ki más
játszhatna, mint a szimpatikus amerikai átlagember hollywoodi szinonímája, Matt
Damon) a legkevésbé sem lett boldogabb, ám a megváltás lehetősége váratlanul a
szomszédból érkezik, a szó konkrét és átvitt értelmében is. A Christoph Waltz
alakította kelet-európai seftes felbukkanásával a ripacs bohóckodás is betör a
történetbe, majd a sanyarú sorsú vietnami minimigránssal a sztereotíp sablonok
és lapos bölcsességek végleg átveszik az uralmat a film felett. A méretes
egzisztencialista tragikomédia helyett olyan mütyürvígjátékot kapunk, ami sokkal
nagyobbnak és okosabbnak próbál látszani. A közvetlenebb humorral és az
egyértelműbb politikai állásfoglalással Payne vélhetően a szélesebb közönséget
kívánja megszólítani, de a jólét ürességéről és az egészséges emberi kapcsolatok
fontosságáról a nyilvánvalón kívül most semmi újat nem
tud mondani. Bár az idilli városka falain túl élő, testi fogyatékossága
ellenére is életvidám és aktív bevándorló hölgy kellemes színfoltja a
történetnek, a főhős lelki újjászületése hamiskásan cseng. Hiába jó az
alapötlet, szimpatikus a szándék és érthető Payne irányváltása, a Kicsinyítés mégsem lesz több mint egy
helyenként vicces, de csak a kötelező tanulságokat ismételgető sci-fi szatíra.
KICSINYÍTÉS (Downsizing) – amerikai, 2017. Rendezte:
Alexander Payne. Írta: Jim Taylor és Alexander Payne. Kép: Phedon Papamichael.
Zene: Rolfe Kent. Szereplők: Matt Damon (Safranek), Christoph Waltz (Mirkovic),
Kristen Wiig (Audrey), Jason Sudeikis (Dave), Hong Chau (Ngoc). Gyártó: Ad
Hominem Enterprises. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 135 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 11-12. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13487 |
