Gelencsér Gábor
Egy falusi plébános naplója. Francia, 1951. Szereplő: Claude Laydu, Armand Guilbert, Marie-Monique Arkell. 111 perc.
Vétlen Baltazár. Francia, 1966. Szereplők: Anne Wiazemsky, Walter Green, François Lafarge. 91 perc.
A pénz. Francia, 1983. Szereplők: Christian Patey, Caroline Lang, Vincent Risterucci. 80 perc.
Forgalmazó: Etalon Film Kft.
Bresson filmjeivel mostohán bánt
a hazai DVD-forgalmazás: csupán a Zsebtolvaj
jelent meg mindezidáig. Most az Etalon Film jóvoltából mindjárt három lemez is hozzáférhetővé
vált. Nehéz megítélni a válogatás koncepcióját, de nem a Kiadó munkája, hanem
Bresson művészete miatt. Tőle ugyanis egyrészt bármit szívesen néz meg vagy néz
újra az ember, másrészt nehéz volna az életmű darabjai között fontossági
sorrendet felállítani, korszakokat kialakítani, íveket húzni. Bresson
valamennyi (mindösszesen tizenhárom) filmje magaslati pont a modern
filmművészetben, független a filmtörténeti korszakoktól (így magától a francia
új hullámtól is), stilisztikailag pedig rendkívüli egységet mutat (talán csak a
stílust megalapozó első két egészestés film, A bűn angyalai és A Bois de
Boulogne hölgyei tér el a folytatástól, noha az alkotói szemléletmód már
ezekben is jól felismerhető). A mostani válogatás kétségtelen erénye, hogy
keresztmetszetet nyújt Bresson művészetéből: az érett stílus első darabja az Egy falusi plébános naplója, a Vétlen Baltazár hetedik filmként az
életműnek nemcsak a középpontjában, hanem szemléleti és stilisztikai
radikalizmusával zenitjén is áll; végül A
pénz az utolsó, az oeuvre-t méltón módon lezáró mű.
Miben
is áll Bresson szemléleti és stilisztikai radikalizmusa, illetve mit mutat fel
ebből a most kiadott három film? A francia rendező az emberi élet alapvető
kérdéseit feszegeti – s ezzel vagy semmit, vagy túl nagyot mondtunk, holott
valóban erről van szó, s ha ezt megpróbáljuk beleszuszakolni valamiféle
filozófiai (egzisztencializmus) vagy teológiai (janzenizmus) rendszerbe, épp e
szemléletmód lényegét tévesztjük szem elől. Bresson az emberi sors alapkérdéseiig
ás le, amelyek túl vannak, avagy fölötte állnak a történelmileg, társadalmilag,
politikailag, de még pszichológiailag is meghatározható kérdéseken: bűn,
kegyelem, s főképp mindebben a kiszolgáltatottság és a szabadság mintázata,
amely mintegy kirajzolja sorsunk pályáját. Kötött pálya ez; Bresson műveiből
valóban sugárzik az eleve elrendeltetés gondolata. Ám filmjei mégis végigvisznek
egy úton, amely ugyan „eleve” oda, végső és megmásíthatatlan rendeltetéséhez
vezet, ugyanakkor megkerülhetetlenül személyes és egyedi, így azt – bármilyen
közhelyesen hangzik is – sorsnak kell neveznünk. Bresson művészetének nagysága,
hogy ez a közhely mélységet, távlatot – jelentést kap.
Stílusa
szorosan illeszkedik ehhez a szemléletmódhoz. Mi fejezhetné ki jobban az emberi
sors megfosztását a történelmi, társadalmi, politikai és pszichológiai
aspektusuktól, hogy ily módon láthatóvá váljék annak lényegi középpontja, mint
a végsőkig lecsupaszított, kiüresített stíluseszközök sora – amelyet megint
csak fogyatékosan írhat le a minimalizmus fogalma vagy az aszketizmus
metaforája. Noha erről van szó az elbeszélésmódtól a képi világon át a jól
ismert modellszerű színészi játékig filmjeinek minden mozzanatában, így például
– hogy csak egyet emeljek ki a számosból – a zenehasználatban, amikor is „nagy
zenéket” használ, de csak rövid részletek erejéig, s gyakran a zajok vagy a
zörejek „zenélnek”, sőt hangok mesélik el a képeket, mivelhogy minek megmutatni
azt, amit már úgyis tudunk. Hosszú lett ez a mondat, mivel hosszú volna
felsorolni Bresson valamennyi stíluseszközét. A minimalizmus nála nem a
formamegoldások kis számából adódik…
E
szemléletmód és stílus természetes módon vonzódik a vallási tartalmakhoz és –
legalábbis egyfajta – spirituális stílushoz. A három film e tekintetben is jól
reprezentálja az életművet. Az Egy falusi
plébános naplója közvetlen kapcsolatot mutat a témával (ahogy a Jeanne D’Arc pere is), a Vétlen Baltazár profán passiótörténete
közvetettet, míg A pénz világa még
ezen a közvetett módon sem érintkezik a vallásival és a spirituálissal –
miközben, mint Bresson valamennyi filmje, az emberi élet végső, a halálig vagy
– mint A pénzben – a gyilkosságig és
a teljes önfeladásig vitt tragikus kérdésével szembesít. A többi: kegyelem.
Extra: Eredeti
mozielőzetesek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13467 |
