Kránicz Bence
Flatliners – amerikai, 2017. Rendezte: Niels Arden Oplev. Írta: Ben Ripley. Kép: Eric Kress. Zene: Nathan Barr. Szereplők: Ellen Page (Courtney), Diego Luna (Ray), Nina Dobrev (Marlo), James Norton (Jamie), Kiersey Clemons (Sophia). Gyártó: Cross Creek Pictures / Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.
Nézzünk csak bele az 1990-es Egyenesen át tetszőleges jelenetébe! A
kezdő képsorokon Kiefer Sutherland arca fürdik hajnali fényben, később
narancssárga és kék színezi a képeket, metrógőz borítja az utcákat. És akkor
még nem is beszéltünk a halálközeli élmények vízióiról, amelyeket
orvostanhallgató hőseink átélnek, miután extrém sportból a klinikai halálba
hajszolják magukat és egymást. Jan de Bont kameráján keresztül az együgyű tinihorror-történet
expresszionista látomássá változott, de érezni a túlzás iróniáját, mintha az
alkotók nemcsak a nézőt, de magukat is jól elszórakoztatták volna a kicsapongó,
barokkos vizualitással.
Az eredeti filmnek tehát
volt stílusereje, így aztán kiváltképp fájdalmas a friss verzió bonctermi
sterilitása. Az utóbbi években a horror műfaja biztosította Hollywoodnak a
legmagasabb megtérülési rátákat, vagyis kevés pénzből is lehetett viszonylag
sokat csinálni – idén a Tűnj el!, a 47 méter mélyen és az Az is bőven várakozásokon felül
teljesített. Innen nézve kézenfekvő ötlet volt remake-elni Joel Schumacher
filmjét, a svéd A tetovált lánnyal
hollywoodi belépőt váltó Niels Arden Oplev pedig biztató rendezőjelöltnek
tűnt. Mutatkozik is némi izgalmas különbség a két film nemzedékképe között: az
eredeti hősei azért kóstolják meg a halált, mert úgy érzik, bármit megtehetnek
– csak ezután kerülnek napvilágra az elnyomott gyerekkori traumák. Az új
filmben a traumafeldolgozás igénye az első, az ötletgazda véletlenül sem
hebrencs lázadó, hanem a világ súlyát cipelő kényszerfelnőtt. A folytatásra
viszont csak lapos karakterek, elnyűtt horroreffektusok és ostoba fordulatok
maradnak. Elődje legfőbb hibáját azonban korrigálja Oplev: végre akad egy
önálló női figura, aki meri megélni ébredező szexualitását, majd felelősséget
vállal múltbeli bűneiért. Kár, hogy nem ő a főhős.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13457 |
