Barkóczi Janka
Mein Blind Date mit dem Leben – német, 2017. Rendezte: Marc Rothemund. Írta: Ruth Toma, Oliver Ziegenbalg és Saliya Kahawatte. Kép: Bernhard Jasper. Zene: Michael Geldreich és Jean-Christoph Ritter. Szereplők: Kostja Ullmann (Saliya), Anna Maria Mühe (Laura), Nialm Farooq (Sheela), Jacob Matschenz (Max). Gyártó: Ziegler Cinema / Seven Pictures. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 111 perc.
Az érettségi előtt álló Saliya legnagyobb
vágya, hogy a hotelbizniszben dolgozhasson. A német-szingaléz vegyesházasságból
született fiú odáig van a nagy szállodák multikulti hangulatáért, az ott
dolgozók profizmusáért és egyáltalán mindenért, amit a vendéglátás jelent. Úgy
tűnik, semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy szép karriertervét
megvalósítsa, még az sem, hogy egyik pillanatról a másikra elveszti látásának
95%-át.
Marc Rothemund rendező,
aki munkáival eddig a Sophie Scholl – Aki
szembeszállt Hitlerrel és a Hangyák a
gatyában közötti ijesztően széles skálán mozgott, most a cirógatva nevelő,
már-már idegesítően túlkompenzáló komédiák sikerreceptjéhez nyúl. Az igaz
történeten alapuló film Saliya megszállott küzdelmének krónikája, aki úgy lesz
ép társainál is jobb szobafiú, konyhai kisegítő és barista egy személyben, hogy
esetlenségével és makacsságával mindenkiben csak empátiát és szeretetet
ébreszt. Ha nem tudja eldönteni, hogy mikor tiszta az általa eltörölgetett
borospohár, megtanulja a csengés alapján megítélni azt, ha nem képes a konyhai
eszközök megfelelő használatára, vakon gyakorolja a megfelelő mozdulatokat, egy
jóbarát pedig szerencsére mindig készen áll, hogy a látatlanul kevert
tankoktéljait nagyvonalúan elfogyassza. A vígjátékban jobb és kevésbé eredeti
helyzetek sorjáznak lazán, nagyjából egy középnívós bohózat színvonalán, igazi
tétje azonban nincs a dolognak. Bár kezdetben elhangzik néhány óvó-kétkedő
félmondat, hamar kiderül, hogy Saliya szerencsére a világok legjobbikában él,
ahol nyoma sincs esélyegyenlőtlenségnek és megkülönböztetésnek, és a nehézségek
csak úgy balesetszerűen adódnak. A film minden percéből hiányzik a pimaszság és
mélység, de még ennek az óvatos, seholsincs univerzumnak a nézésével is inkább
kiegyezünk, mint azzal, ami a valóságban van.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13455 |
